Korzika tökéletes célpont az aktív nyaralás kedvelőinek! Egy olyan sziget, ahol minden megvan, amit csak el tudunk képzelni: fehér homokos tengerpartok, vörös sziklák, szerpentinek, hegyi falvak, 2000 méteres hegyek, vízesések, mediterrán városok és kedves emberek.
A szigetre legpraktikusabb autóval menni, vagy ha Bastiában landolunk repülővel, akkor autót bérelni. Saját autóval utazva, Livornóból és Genovából is mennek kompok (Corsica Ferries, Moby). Ezek egyike sem olcsó mulatság, de időben neten lefoglalva a jegyeket, tudunk az áron kissé spórolni. Magyarországról indulva érdemes megtoldani az utat 1-1 éjszaka Olaszországban alvással. Erre Toszkána, vagy Velence környéke lehet az ideális helyszín.
Az étkezésre szánt költségen szintén tudunk faragni, ha konyhával rendelkező appartmant foglalunk. Kisebb-nagyobb bolt (SPAR, SUPER U) szinte minden városban van.
A mi választásunk a keleti parton a Village Vacances La Vallicella-ra esett
1. nap – Érkezés Bastiába
Livorno kikötőjéből indultunk, 4 órányi kompon töltött idő után érkezünk meg Bastia kikötőjébe. Mivel kabint nem foglaltunk, így az utazók nagy részével egyetemben a fedélzeten ücsörgéssel töltöttük az időt.
Nem jó választás az utat interneten szörföléssel eltölteni, a Vodafone 2015-ös díjszabása szerint a hívásindítás díja 1599 forint/perc, 1MB adatot 5500 forintért tölthetünk le a telefonra.
Töltsük az utat inkább a hajó megismerésével. Az MS Mega Smeralda fedélzetén utaztunk. A komphajót 1985-ben Helsinkiben gyártották. A 168 méter hosszú, 27 méter széles, közel 35.000 tonna súlyú hajó maximálisan 41 km/h sebességgel szállít 2000 utast és 330 járművet.
Bastiából 40km autózás után értük el a Santa-Lucia-di-Moriani-hoz közel eső tengerparti appartmanunkat. Az appartman tiszta kényelmes, jól felszerelt volt, sajnos mivel a főépülettől messze esett, így a wifi szolgáltatás erősen akadozott. (Mivel még a roamingdíjak eltörlése előtti időszakban utaztunk a szigetre, így mindenképpen WiFi-re szerettük volna az adatszolgáltatást korlátozni.)
2. nap – Bonifacioig a keleti part mentén
Dél felé az N198-as úton autóztunk. Porto-Vecchiót kihagyva az első megállónk a lenyűgöző Palombaggia beach volt.
A fenyőkkel szegélyezett partszakaszon fehér homokba nyúló vörös sziklákat találunk. A ’70-es évektől a víz, áram és telefonhálózat kiépítése tette lehetővé a partszakasz ugrásszerű fejlődését. A parttal szemben fekvő Ceribcale szigetekkel együtt az egyik legszebb korzikai partszakasz.
Utunk ez után Korzika és egyben Franciaország legdélebbi városba Bonifacioba vezetett. A város egy tengerbe nyúló 60 méter magas mészkősziklán fekszik. A mészkő gyors eróziójának és a szűntelen hullámverésnek köszönhetően időről-időre leszakad és a tengerbe hullik egy-egy nagyobb szikladarab.
A parkolóból meredek utcácskákat követve jutunk fel Bonifacio felső részébe.
A magasabban fekvő részekről a kikötőre, ill. jó idő esetén Szardíniára is rálátunk.
A kikötőből számos hajótúra indul, amik során a tengerről is megcsodálhatjuk Bonifacio városát, a Szent Antal barlangot, ill. Aragon lépcsőjét is.
A hajótúrát mi kihagytuk, helyette szerettünk volna egy olyan pontot találni ahonnan rálátunk az egész városra, ill. a tengerre. pár percnyi vezetés után a D260-as utat követve találtunk rá a szinte tökéletes kilátást nyújtó pontra, innen a következő kilátás fogadott:
Naplemente után visszaindultunk a szálláshelyünkre, amit kb. 2,5 órányi autózás után értünk el.
3. nap – Lac de Melu
Mivel szinte egyetlen utunkból sem maradhat ki egy pár kilométernyi túrázás, így ezen a napon a Restonica folyó völgyét ill a Lac de Melu tavat tűztük ki célul.
Az előző napi fáradalmak kipihenése után újra autóba ültünk és meg sem álltunk Corte városáig. A 7300 lakosú város megnézésére rövid idő elég, az egyetlen látványosság a település nyugati oldalán felépült Citadella.
Corte-ben számos túrázóval találkozhatunk, hiszen sok kijelölt túraútvonal kezdőpontja a város, illetve a GR20 túraútvonal is érinti ezt. Európa legnehezebb és vitathatatlanul legszebb magashegyi trekking útvonaláról itt olvashatsz többet: GR20
A Restonica folyó völgyét követve, kb. 8km után értük el az út végi parkolót. Innen gyalog indultunk tovább. Túránk célja a Restonica folyó forrása az 1710 méteres magasságban fekvő 65.000 m2 területű Lac de Melu tó volt. A kb 4 kilométeres túra során 700 méter szintkülönbséget kellett legyőznünk. Laza tempóban, fényképezéssel egybekötve mi 4 óra alatt teljesítettük a távot.
Következzen egy pár kép a túráról:
Aki hosszabb túrára vágyik, az a Lac de Melu tó után meglátogathatja a Lac de Capitello tavat, ill. szervezhet egész napos túrát a Monte d’Oro 2389 méter magas csúcsára. A túrák során rengeteg vadon élő álattal találkozunk. Ezek közül a leggyakoribbak a szamarak és a vadmalacok. Felfrissülésként akár Restorica és a Tavignanu patakok kis medencéiben is fürödhetünk.
Ezúttal kihagytuk a Lac de Nino tavat, ahol legnagyobb számban élnek a szigeten található vadlovak.
4. nap – Calvi, Porto
Azért, hogy ez a nap se teljen el autózás nélkül Calviba, majd Portoba utaztunk, az utunk során kitérőt tettünk a Plage d’Arone partra is.
A nap részletes beszámolója előtt pár gondolat Korzika közlekedéséről:
A sziget úthálózata nagyon változó minőségű és állapotú. A főbb útvonalak korszerűek, kellő szélesek a gyors és biztonságos haladáshoz. A sziget belsejében levő utak nagyon keskenyek, soha véget nem érő hajtűkanyarokkal tartkítottak, ahol bármelyik pillanatban számítani kell az úton pihenő nyájakkal, vagy vadon élő állatokkal.
Mivel nem jártunk Korzikán korábban, így a felkészületlenségünknek köszönhetően a tervezett kb. 350 kilométert (tervezett megállókat is beleértve) szűk 13 óra alatt sikerült teljesíteni, de jöjjenek a részletek:
A szálláshelyünkről indulva a T20 majd a T30 utat követve bő egy óra alatt érjük el a sziget észak-nyugati csücskét. A Plage de Lozari közeléből páratlan kilátás nyílik a végtelen tengerre.
Innen a part mentén haladtunk végig Calvi-ba. Calvi a francia partokhoz legközelebb eső korzikai város. Számos látnivalója és gyönyörű fekvése miatt a sziget egyik idegenforgalmi központja.
A látnivalók közül a legjelentősebb a 14. században épült Fellegvár (Citadella). A Citadellán belül található a kormányzói palota épülete is.
A Citadellából rövid sétával érjük el a Keresztelő Szent János Templomot, ill. a Pacciola-házat, ami 1793-ban a fiatal Napoleon lakhelyéül szolgált.
A várostól pár kilométerre található Notre Dame de la Serra kápolna mellől tárul elénk Korzika szigetének egyik legjobb kilátása a Calvi öbölre ill a Reginu völgyre. Az épület az 1740-es ostrom alatt teljesen elpusztult, amit a 19. század első felében építettek újjá. A kápolna turisták előtt zárva tart. Az itt töltött rövid pihenő után Porto felé vettük az irányt. Két 10 perces megállót beiktatva 2 óra 45 perc alatt teljesítettük a 80 kilométeres távot.
Szavak helyett álljon itt egy részlet a megtett szakaszból, végig így képzeljétek el a D81-es utat:
Az út vörös gránit sziklák között fut, amiket a szél és a víz bizarr formára koptatott. A sok helyen egy autónyi széles út a portoi öböllel együtt az UNESCO világörökség része.
Legnagyobb sajnálatomra nem volt nálam a kamera, így nem tudtam videófelvételt készíteni az útról, akit további részletek érdekelnek az látogasson el a dangerousroads.com oldalra!
Porto városa távol esik a többi korzikai várostól, viszont a folyóvölgybe épült hoteleket és appartmanokat megtöltik a vendégek, akik a mesés szépségű folyóvölgy és a magával ragadó panoráma miatt utaznak ide. Mivel a tervekhez képest el voltunk csúszva az idővel, így egy bevásárlást és gyors uzsonnát követően haladtunk tovább a következő tervezett uticélhoz a Plage d’Arone homokos partjára. Portoról általunk készített fotó nem maradt fenn az utókor számára.
Többek szerint a Plage d’Arone partja az egyik legszebb fürdőhely Korzikán. A fehér homokkal borított part karibi tengerpartra emlékeztet. Az öbölben számos remek étterem és kiadó napágyak várják a megpihenni vágyókat.
A naplemente már közeledett és a szigetet még teljes egészében át kellett autóznunk, így nem maradt időnk csobbanni a tengerben. A visszafelé vezető utat 3 óra 40 perc alatt sikerült teljesíteni, ezalatt az autó megtett kilométereinek száma 140-nel gyarapodott.
Az útat újra éles kanyarok és az ezek közé ékelődött 40-50 méteres egyenes szakaszok jellemezték. Egyik kanyarból kijövet hirtelen egy ott pihenő malaccsorda miatt kellett megálni, majd jó 10 percet várni, mire a vadon élő állatok visszasétáltak az erdős területre.
Kicsivel 23:00 óra előtt teljesen kimerülten értünk vissza a keleti parti szállásunkra.
5. nap – Plage de Lozari
Ötödik egyben utolsó teljes Korzikán töltött napunkon elérkezett az idő, hogy hosszabb időt töltsünk el napozással és fürdéssel. Annak ellenére, hogy a szállásunk közvetlenül a vízparton volt, mi ismételten autóba ültünk, hogy visszatérjünk az előző nap észak-nyugaton látott Plage de Lozari partra. Korábban annyira megtetszett ez a rész, hogy nem volt kérdés, hol pihenjük ki magunkat a másnapi hazautazás előtt.
Ami ezúttal kimaradt:
- Santa Giulia Beach (fehér homokos partja megszólalásig hasonlít a Seychelle-szigetekre)
- Plage de Saleccia (újabb igazi fehér homokos part)
- Nonza Beach
- Saint Florent
- Agriates sivatag
Ez ideáig még nem láttunk olyan szigetet, aminek ennyire változatos növény és állatvilága van, illetve ahol a magashegyi túrázók ugyanúgy megtalálják a számukra érdekes programokat, mint a tengerparti napozás szerelmesei.
Igyekszünk minden évben új helyen eltölteni a nyaralásunkat, de abban megegyeztünk, hogy Korzika lesz azon kevés helyek egyike, ahova biztosan visszatérünk!
Várjuk hozzászólásaitokat, Ti milyen élményekkel tértetek haza Korzikáról!