Azori-szigetek – Ékszer az Atlanti-óceán közepén

Az Azori-szigetekről általában

Az Azori-szigeteken minden együtt van a tökéletes nyaraláshoz: óceán, termálfüdők, kirándulási lehetőség, és mindez egy Balatonnál nem nagyobb területen. Öt napot töltöttünk San Miguel szigetén, ahol a dzsungeltől a teaültetvényekig nagyon sok mindent láttunk.

Az Azori-szigetek összesen kilenc nagyobb szigetből (plusz pár apróbb lakatalan sziget) álló, Portugáliához tartozó terület. A szigeteket három csoportba sorolják:

• Nyugati csoport: Corvo és Flores
• Központi csoport: Faial, Pico, São Jorge, Graciosa és Terceira
• Keleti csoport: Santa Maria, São Miguel.

A szigetek távolsága és méretei Magyarországhoz viszonyítva:

A szigetek között repülővel és komppal is lehet közlekedni, az Azores Airlines az egyetlen légitársaság, ami járatokat biztosít a szigetek között, a kompot az Atlantico Line üzemelteti. Nagyon fontos, hogy mindenki gondolja át előre melyik sziget(ek)re szeretne utazni, hiszen ahogy a fenti képről lehet látni nagy távolságokra vannak egymástól a szigetcsoportok.

Szerencsére az Azori-szigetek még a kevésbé felkapott úticélok közé tartozik. Emberekkel mindenhol találkozunk, az utakon, a boltokban, a termálfürdőkben, de azt nem lehet mondani, hogy a turisták ellepték volna a szigetet.

Milyen időjárás fogad

Mielőtt megtervezzük a nyaralásunk időpontját, készüljünk fel arra, hogy az Azori-szigetek éghajlata óceáni, enyhébb szubtrópusi beütéssel.

Mit is jelent ez pontosan?

A szigeteken ugyanúgy négy évszak váltja egymást, viszont szerencsétlen esetben mindez egyetlen napon belül történik meg. Az időjárás kis túlzással előre meghatározhatatlan, 10 perc elég, hogy a verőfényes napsütés helyét komor esős ködös idő vegye át. Nem kimondottan trópusi paradicsomi időjárásba csöppen tehát az ide utazó.

Az óceán hőmérsékletváltozást befolyásoló hatása igen jelentős, nyári hónapokban sincs 30 foknál több, viszont a leghidegebb téli hónapokban sem süllyed a hőmérő higanyszála 7 fok alá. A relatív páratartalom viszont konstans magas (átlag 70-80%), így alacsonyabb hőmérséklet mellett is sokszor úgy érezhetjük, mintha üvegházban ülnénk.

A csapadék mennyisége szintén jelentős. Utazás szempontjából a májustól augusztusig tartó időszak a legoptimálisabb, számítsunk viszont ekkor is havonta 10-15 esős nappal!

Mi július első hetében utaztunk, nagyon szerencsések voltunk, hogy megúsztuk komolyabb eső nélkül, emellett láthattuk, amint a hatalmas hortenziák teljes pompájukban virítottak.

Kinek ajánljuk San Miguel-t

Mindenkinek, aki szereti a természetet! Képzeljétek el úgy San Miguel szigetét, mintha Izlandból szakították volna ki és vontatták volna el a mediterrán térségbe, az Atlanti-óceán közepére. A “vontatás” során a jég elolvadt, helyét a zöld növényvilág vette át, megtartva a vulkanikus tevékenységeket, vízeséseket, hegyeket-völgyeket. A szigeten számos hely közül választhatunk ahol aktívan kikapcsolódhatunk, túrázhatunk, sétálhatunk városokban, fürödhetünk az óceánban, termálvízben, esetleg a jéghideg vízesésben.

Nyugodt légköre miatt gyerekekkel is jó célpont lehet, de mérlegelendő, hogy kibírnak-e a gyerkőcök öt óra repülést, ill. minimum egy átszállást.

Hogyan utazzunk San Miguel szigetére

Közvetlen járat Budapestről nincs, mindenképpen tervezzünk legalább egy átszállással! Mi osztottunk szoroztunk, majd először a Wizzair Budapest-Porto járatára foglaltunk, Portóban aludtunk, majd másnap utaztunk tovább a Ryanair Porto-San Miguel járatával. Porto helyett választhatjuk Lisszabont is, viszont Budapestről általában drágábban lehet Lisszabonba repülni, mint Portóba, úgyhogy egy keveset tudunk spórolni, ha az északabbi portugál városban szállunk át. Hazafelé Lisszabonba érkeztünk Ryanairrel, ott is eltöltöttünk egy éjszakát és a másnap esti Wizzair járattal utaztunk vissza Budapestre.

A jegyárakkal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a Ryanair Portóból, vagy Lisszabonból inuló járatai hétvégi napokon drágábbak (70-90 Euro/fő), mint a hétköznapi járatok (40-60 Euro/fő), és itt is igaz, hogy egy-másfél hónappal az út előtt foglalva lesz a legolcsóbb a jegy.

Mindenképpen ajánljuk az azair.eu oldalt a legjobb jegykombináció megtalálásához.

Közlekedés a szigeten

Vegyük sorba milyen opcióink vannak eljutni San Miguel szigetén A pontból B pontba:

Taxi – nagyon drága. Ponta Delgada-ból Furnasig (kb. 40km) közel 15.000 forintba kerülne egy út, így nem javasoljuk.
Busz – nagyon ritka. Vannak ugyan buszvonalak, de ezek a helyiek közlekedési útvonalaira vannak optimalizálva, közvetlenül a turistalátványosságokhoz sokszor nem juthatunk el busszal.
Autóbérlés – A szigeten a legcélszerűbb autót bérelni. Nincsenek leküzdhetetlen nagy távolságok, nincsenek dugók, vagy őrült vezetők. Autóbérlésnél figyeljünk arra, hogy mivel korlátozott a bérelhető autók száma, így nagyon hamar el tudnak fogyni a számunkra megfizethető kategóriájú autók, így célszerű időben, akár 3-4 hónappal az út előtt foglalni. A bérlés sajnos nem olcsó, a kompakt kategóriájú autók bérlése nyolcvanezer forintnál kezdődik, hat napra.

Ez esetben is a nekünk jól bevált Avis/Budget kölcsönzőcég lett a befutó, amiről ott helyben derült ki, hogy ugyanaz, mint az Azori-szigetek kapcsán sok helyen megjelenő Ilha Verde. Teljes körű biztosítást kötöttünk, ezen nem szoktunk spórolni, ezen túl autónként 58 eurót zároltak a kártyánkon.

Szállás

Ponta Delgada-t választottuk bázisnak, ez Sao Miguel legnagyobb települése szűk utcákkal, szép főtérrel, valamint nem elhanyagolható módon olcsóbbak is a szállások, mint vidéki látványosságok közelében. Opció lehet még Furnas, ahol két termálfürdő is és a caldeirák is megtalálhatók, valamint Sete Cidades környéke, ahol hangulatos vidéki szállásokat lehet kifogni.

Nekünk végül az Apartmento Segundo Canto-ra esett a választásunk. Tágas lakás, felszerelt konyhával, három szobával, erkéllyel, mosógéppel. Mivel heten voltunk, így kértünk plusz egy ágyat az egyik szobába. Ezt gond nélkül teljesítették felár ellenében. A repülőtérhez közel levő szállás egyetlen hátránya, hogy a környékbeli szűk utcákon nehézkes a parkolás, sokszor jópár utcával távolabb sikerült csak helyet találni.

Bevásárlás

Az egyetlen, nagy bevásárlóközpont a Parque Atlantico Ponta Delgada-ban található. Igazi plázát képzeljünk el, az ismert ruházati, műszaki, ill. drogéria üzletekkel. Az üzletek reggel fél 9 és este 11 óra között vannak nyitva, a Continente nevű hipermarketben minden megtalálható volt, így nem is éreztük szükségét, hogy kisebb boltokat derítsünk fel a városban.

Az árak kb. azonosak, ill. csak minimálisan magasabbak a mi fővárosunkban láthatóknál. Pár példa erre:

• 1 liter tej kb 180 forintnak,
• 12 db tojás 450 forintnak,
• 1 kg paradicsom 420,
• 1 liter üzemanyag 450 forintnak megfelelő Euróba kerül.
• 2 fő részére egy 3 fogásos ebéd egy átlagos étteremben 10-14000 forinttal teszi könnyebbé a tárcánkat.

Útiterv, látnivalók

A rendkívül változó időjárás miatt nem szeretnék fix útitervet ajánlani senkinek, nagy esély van rá, hogy az előre eltervezett programot keresztülhúzza az időjárás, így improvizálnunk kell majd. Amit hasznosnak tartok viszont az a látnivalók csoportosítása, az alábbi térképen különböző színnel jelöltem az egy napra tartozó látványosságokat, mindenki ossza le őket napokra az aktuális időjárás függvényében. (A szigeten természetesen ennél sokkal több a különféle élményeket nyújtó helyszínek száma, alul csak azokat látjátok jelölve, ahova mi végül eljutottunk.)

1.nap

Chá Gorreana

Európában mindösszesen három teaültetvény található. Az egyik Oroszországban, Szocsi közelében, a második az angliai Cornwallban, a harmadik, legrégebbi az 1883 óta fennálló, a sziget északi részén található Chá Gorreana, ahol a különböző teacserjék leveleiből állítanak elő zöld és fekete teát.

A teaelőállító üzembe mindenképpen érdemes bemenni, még annak is, aki nem kíváncsi a gyártási folyamatra. Ingyen kóstolhatjuk az itt készült teákat, illetve vásárolni is tudunk a kész termékből. A látogatóközpontból közvetlenül be tudunk menni a gyárba és végigkövetni a tealvelek útját egészen a csomagolásig.

Nagyon furcsa lehet az ott dolgozóknak, hogy miközben ellátják a feladataikat több tucat turista mászkál teljesen szabadon és rálátása van mindenre, ami ott zajlik. Ti ezt el tudnátok képzelni a saját munkahelyeteken?

Akit a tealevelek preparálása nem igazán érdekel, azok választhatják a másik opciót, egy kb. két óra alatt teljesíthető körtúrát a teacserjék között. A domboldalon a kijelölt úton sétálva a táj biztosan mindenkiből előhozza a szunnyadó fotóst.

Miradouro de Santa Iria

A Gorreana teafarmtól nem messze nyugati irányban megálltunk a Miradouro de Santa Iria kilátópontnál. A főút melletti kis kiállóban még semmi nem utal arra, hogy kb. 2 perc séta után elénk tárul az északi part legismertebb és egyben egyik legszebb panorámája.

A nap bármelyik szakában csodás innen a kilátás, ha valaki igazán egyedi hangulatra vágyik, akkor naplemente előtt érkezzen, és innen intsen búcsút a nyugati horizont alá bukó égitestnek.

Lagoa do Fogo

A Santa Iria kilátópontnál eltöltött rövid idő után ismételten autóba pattantunk, majd célba vettük a sziget közepén található krátertavat, a Lagoa do Fogo-t. A főútról letérve egy szerpentines szakaszt kell leküzdenünk, mire elérjük a kb. 600 m magasságban levő Parque de Estacionamento nevű parkolót. Ha szerencsések vagyunk és találunk parkolóhelyet, illetve ha rendkívül szerencsések vagyunk és tiszta időben érkezünk, akkor pár lépés választ el, hogy elérjük a Miradouro sobre a Lagoa do Fogo kilátóhelyet, ahonnan egészen egyedülálló látvány nyújt a tó türkiz vize, ill. a hegyeken túli végeláthatatlan óceán.

A környező, kb 16km²-es terület voltaképpen egy 35000-40000 éve kialakult, bonyolult, vulkanikus eredetű komplexum, melynek legbelső, durván 2 km átmérőjű vulkáni kráterébe tört be a víz, kialakítva ezzel a ma is látható tavat. A számos növény és madárfajnak otthont adó területet természetvédelmi területté nyilvánították, így tiltott bármiféle építkezés a tó körül.

Három opciónk van, hogy felfedezzük ezt a tájat:

• Kb. 11 kilométeres, hosszabb körtúra keretei között. Itt a kijelölt útvonalat követve számos nagyszerű kilátóhelyet látogathatunk meg. Társaságunkban nem vetődött fel ez az opció, hogy a Gorreana túra után újabb 4-5 órát sétéljunk, sem erőnk nem maradt, sem időnk, hogy nekiinduljunk ennek a kalandnak.
• Egy rövidebb, kb. 2 órás túra le a tópartra, majd vissza. Fentről nem igazán tűnt érdekesnek a tópart, illetve az út eleje túlságosan meredeknek látszott, megterhelőnek tűnt a séta a párás időben, így ez az opció is kimaradt.
• A harmadik, egyben nekünk való lehetőség, a parkolóból nagyon rövid sétákkal elérhető kilátópontok felkeresése. Az egyik kis csapás a parkoló fölötti domboldalra vezet, innen készült a fenti kép is, a másik nagyon jó helyszín az autóúton pár kanyarral följebb található Miradouro do Pico da Barrosa. Talán ez utóbbi tesztett nekünk jobban.

Nagyon nagy mázlink volt az időjárással, hogy a Pico da Barrosa kilátóhelyről ezt a képet sikerült készíteni:

Elhagyva a tavat alig 5 kilómétert kell vezetni, ahhoz, hogy elérjük az egyik legkülönlegesebb fürdőhelyet, amivel – remélem nem túlzok ezzel – életünkben találkozhatunk!

Caldeira Velha

Caldeira Velha egy geotermikus tevékenységben gazdag természeti park, ami sokkal inkább hasonlít a Jurassic Parkra, mint egy fürdőhelyre. Az egész itt tartózkodásunk alatt úgy éreztük, hogy bármikor előugorhat egy raptor a hatalmas páfrányok közül. Jobb, ha ti is gyakran a hátatok mögé néztek ezen a helyen, nem lesz itt Sam Neill, hogy megmentsen titeket 🙂

Az út mellett leparkolva szinte egyből a jegyiroda mellett találjuk magunkat. Ha csak a völgybe szeretnénk belépni, akkor 3 Euro/fő, ha fürödni is szeretnénk, akkor 8 Euro/fő összeggel kell kalkulálni.

A parkba belépve egy keskeny kis völgyben találtuk magunkat, ahol a rendkívül sűrű őshonos páfrányokból és betelepített növényfajok keveredéséből nagyon egzotikus flóra alakult ki. Pár száz métert kellett sétálnunk csupán, hogy a mesterséges duzzasztással kialakított fürdőmedencéket elérjük.

A fürdő területén négy medencét lehet fürdőzésre használni, emellett találunk vizesblokkot és öltözőket is.

Mi a legfelső viszonylag hűvösebb medencével kezdtünk, amit egy kis vízesés táplál. Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy átmásszunk a medencében levő kicsit nagyobb, csúszós köveken és a vízesés alatt kezdjük magunkat áztatni.

A víz itt csak kb. 25 fokos, így rövid idő múlva áttelepedtünk az alsó, hőforrás melegítette medencékbe, ahol eljött az igazi kánaán 🙂

Több útleírásban is olvashatjuk, hogy az Azori-szigetekre érdemes olyan fürdőruhát vinni, amit nem sajnálunk, ha a geotermikus eredetű oldott anyagok elszínezik azt. Szerencsére itt, a Caldeira Velha-ban senki gatyája nem ment rá a fürdőzésre.

2. nap

Monte Palace

Aznap reggel, mielőtt elindultunk mégegyszer átfutottuk az aznapi látványosságok leírásait. Egyik postban valaki azt ajánlotta, hogy a Lagoa das Sete Cidades tóra a közeli hegyen lévő hotel tetejéről van az egyik legjobb kilátás. Megszavaztuk, hogy megfogadjuk ezt a tanácsot és ha törik, ha szakad feljutunk az épület tetejére. Ekkor egyikünk sem gondolta volna, milyen meglepetések várnak az említett hotelnél.

A GPS a szállodához közeli útszéli parkolóba vezetett, mikor kiszálltunk csak egy hatalmas lepusztult betonvázat láttunk, amit félig vissza is foglalt már a természet. Az omladozó épület szöges ellentétben volt az anno 5 csillagos hotellel.

1989-es megnyitásakor a Monte Palace-ban a mérhetetlen luxust és fényűzést helyezték mindenek elé. A hatalmas komplexumban két éttermet, éjszakai bárt, fodrász szalont és bankot is nyitottak. A 88 szoba mindegyike vagy az Atlanti-óceánra, vagy a lenyűgöző Lagoa das Sete Cidades tóra nézett. 18 hónappal a nyitás után ítélték oda a Portugália legjobb hotele címet, pontosan azon a héten, mikor a szálló csődöt jelentett és örökre bezárta a kapuit.

Vajon mi okozhatta a Monte Palace vesztét?

Az 1980-as években az Azori Szigetek nem voltak éppen a legfrekventáltabb turistacélpontok egyike. A repülés az akkori árak miatt csak nagyon kevesek kiváltsága volt. E mellett a helyszín messze esett a nagyobb városoktól, így a repülőtértől a szállodáig vezető utat szinte csak bérelt autóval lehetett megtenni. Ha valaki el is jutott a hotelig, az itt tartózkodás valószínűleg nagyon unalmas lehetett, a gyönyörű kilátás mellett semmi látványosság nem volt, ami a vendégeket a szobáikból ki tudta volna szakítani. Akik a szobákból próbálták a panorámát csodálni, azoknak extrém szerencsésnek kellett lennie, hogy ne az évi átlag 200 ködös, esős napok egyikén legyenek ott, hiszen ekkor a rossz idő miatt alig lehetett az ablakokon kilátni.

Alig másfél év és csillagászati mennyiségű befektetett pénz után a hotelnek egy állandó lakója maradt, az őr, aki megpróbálta a vandálokat távol tartani a zárt kapuktól, hogy megmentse az épületet a teljes kifosztástól. Rövidesen az őr is távozott, kiszolgáltatva az épületet az enyészetnek. A tolvajok az utolsó mozdítható tárgyat is elvitték, még az ajtókat és ablakokat is nyomtalanul eltüntették, nem hagyva mást, mint az épület csontvázát.

Ebbe az enyészetté vált szellemépületbe léptünk be, utat keresve a tetőre. A lépcsőkön itt-ott még felfedezhető volt az eredeti szőnyeg, a drága festés viszont lepergett, annak maradékait graffitik borították.

A tetőre feljutás végül viszonylag egyszerű volt, és tényleg, onnan fentről csodás kilátás nyílt a közeli krátertóra.

Akit érdekelnek a hotel tündökléséről és bukásáról készült képek, annak meleg szívvel ajánlom a következő videót:

Miradouro da Vista do Rei

A hotelt hátrahagyva pár percet kell csak sétálnunk, hogy elérjük azt a kilátópontot, ahonnan elénk tárult az azori reklámokból, képeslapokról, hűtőmágnesekről ismert panoráma. A Lagoa das Sete Cidades tavat nevezik Kék és Zöld tónak is. Voltaképpen egy vízfelületről van szó, amit híd szel ketté. A híd két oldalán a különböző környezet miatt máshogy verődnek vissza a Nap sugarai, így hozva létre a különböző színű vízfelületeket.

Ha valaki nem szeretne vagy már nincs lehetősége a Monte Palace tetejére feljutni, az se szomorkodjon, erről a kilátópontról is szinte ugyanolyan látványban lesz része.

Miradouro da Boca do Inferno

A Vista do Rei kilátópont után nem Sete Cidades városa felé folyattuk az utunkat, hanem a főútról letérve követtük a jelzéseket a Lagoa do Canário tó felé. Igazából nem maga a tó volt az érdekes, hanem a a közeli Boca do Inferno kilátó, ahonnan, ha tiszta időben érkezünk, valamint nincs tömeg a csúcson, akkor garantáltan életünk egyik legszebb kilátása fogad.

Fél órás könnyű sétával értük el a gerincet, végig követve a jelzéseket lehetetlen volt eltévedni.

A hatalmas hortenziák mögött kezdett előtűnni a paradicsomi látvány. Sietőssé is váltak a lépteink, versenyt futottunk a közeledő felhőkkel, nagyon csalódottak lettünk volna, ha az utolsó pillanatban tűnik ez a szemünk elől ez a lélegzetelállító táj.

Az út egy kiépített kilátóhelybe torkollik. Előttünk a vulkáni kráterből keletkezett Lagoa de Santiago, tőle balra a Lagoa Rasa, mögötte Sete Cidades és a Lagoa Azul látható. Szinte leesett az állunk, messze ez volt a legszebb táj, amit San Miguel szigetén láttunk. Annyira megtetszett ez a táj, hogy a fakerítésen átmászva kicsit lejjebb a domboldalon a fűbe heveredtünk és hosszú percekig élveztük a látványt és a természet hangjait.

A hegyről leérve a közeli Sete Cidades felé vettük az irányt, a település megfelelőnek tűnt, hogy egy kisebb éttermet keressünk és valami egyszerűbb főtt ételt találjunk a korai vacsoránkhoz. Erre tökéletes hely volt a Restaurante Lagoa Azul. Csak ajánlani tudjuk a helyi halakból és marhákból készült ételeket, valamint a helyben készített deszerteket.

A 800 fős kis településen a tavakat leszámítva főbb turistacsalogató látványosság nincs, így a vacsora után mi is továbbálltunk egy következő, szintén nagyon különleges fürdőhely felé.

Ponta da Ferraria

Ponta da Ferraria egy egészen egyedülálló pici kis öböl az Atlanti-óceánban. A különlegességét az adja, hogy az öbölbe betörő óceán hűvös vize keveredik egy termálforrással, ami közvetlen a partmenti lávakövek alatt ered.

Szerencsére ezt a kis öblöt nem alakították át a fürdőzők kedvéért, így kicsit kényelmetlen a sziklához erősített létrán bemászni a vízbe és a kifeszített kötelekbe kapaszkodni, hogy a hullámok ne tudjanak elsodorni, de így is egyedülálló élmény ingyen és bérmentve a 30-32 fokos óceánvízben ücsörögni.

Aki nem szeretne fürödni, annak is teljes kikapcsolódást jelenthet a meleg köveken ücsörögve a naplementét nézni, miközben a sziklák alatt hallani a forró víz bugyogását és érezni az időnként innen-onnan feltörő gőz egyedi szagát.

Figyeljen mindenki aki erre a partszakaszra utazik, az ide vezető szerpentines út iszonyatosan meredek, a kevésbé gyakorlott autóvezetők tudását próbára teszi, főleg a partról felfelé indulás.

3. nap

Pico da Vara

Pico da Vara, a sziget legmagasabb csúcsa a maga 1100 méteres magasságával. Nagyon fontos, hogy mivel a hegy megmászása regisztrációhoz kötött, előzetesen töltsük ki ezt az ívet. Igaz, a helyszínen nem találkoztuk ellenőrrel, viszont a regisztrációra fordított alig 1 perc talán mindenkinek belefér az idejébe.

A csúcs meghódítását Algarvia irányából kezdtük. A főútról lekanyarodva a hegyek irányába murvás út visz, ezen mindenhol ki van táblázva, hogy merre menjünk, nem tudunk eltéveszteni a gyalogtúra kezdőpontját. A túra első szakasza sűrű japáncédrus erdőben vezet, majd innen kiérve a nyeregre a fák helyét átveszik a perjefajok, sűrű aljnövényzetet alkotva.

A fennsíkos részen lévő útkereszteződésben balra indultunk tovább. Rövidesen elhaladunk egy kis emlékmű mellett, ami az 1949-ben itt lezuhant Air France gépnek állít emléket. Mielőtt elérjük a csúcsot újabb tragédia helyszínéhez érünk. 1943-ban a Portugál légierő gépét érte a végzet ezen a ponton.

Pico da Vara csúcsát körülbelül három óra alatt értük el, igaz kényelmes tempóban haladtunk és sokszor megálltunk fotózni. Innen a csúcsról tiszta időben szinte az egész sziget belátható.

Körpanorámát aznap sajnos mi nem láttunk a völgyben terjengő köd miatt, viszont a gomolygó pára ihletet adott egy nagyon rövid videó elkészítéséhez.

Lefelé ugyanazt a csapást követtük, amin durván másfél óra alatt értünk vissza az autókig.

Furnas

Mivel a Pico da Vara megmászása után sok időnk maradt, így Furnas városa is belefért a napi programba. A város mellett található a Lagoa das Furnas, a sziget harmadik jelentős tava a Fogo és a Sete Cidades tavak melett. Fürdésre ez a tó nem alkalmas, a sűrű hínárral benőtt részek miatt.

Furnas városkája a rendkívül gazdag geotermikus tevékenységéről ismert. Első programunk a Caldeirák felderítése volt. Az apró gejzírekből, és a forróvizes patakokból igen erős, orrcsavaró kénszag árad.

A legnagyobb kürtő a Caldeira Grande, amelyből percenként 60 liter 98 fokos víz tör fel.

Vacsorára a Tony’s étterembe foglaltunk asztalt, mindannyian alig vártuk, hogy megkóstolhassuk a helyi jellegzetes ételt a Cozido das Furnas-t. Az étterem kicsit kantin jellegű, egyszerű berendezéssel, viszont sokak szerint itt a legfinomabb a Cozido, amit talán az is alátámaszt, hogy előzetes asztalfoglalás nélkül szinte esélytelen szabad asztalhoz jutni.

4. nap

Salto do Prego vízesés

Povoacao-n át Faial da Terra-ig autóztunk, majd a Ribeira do Faial da Terra túristaút kezdőpontjánál kialakított szűk kis parkolóban hagytuk az autókat. A túraút a völgyben vezet, többször keresztezve a közeli hegyekben eredő kis patakot.

A folyamatosan emelkedő, különféle akáciafajokkal szegélyezett kaptatón kb. 3 kilómétert kellett gyalogolnunk, mire elértük a célunkat, az erdő mélyén található Salto do Prego vízesést. A vízesésnél meglepetésre hatalmas tömeget találtunk, sokan piknikeztek, fotóztak, a bátrak fürödtek is a jéghideg vízben.

Miután kellően kipihentük magunkat szavazásra bocsájtottuk a kérdést, miszerint szeretnénk-e egy további 2 kilométeres szakaszt megtenni és felmászni a következő, Salto do Cagarrao vízeséshez, viszont ezt a meleg párás időre hivatkozva a demokrácia jegyében zajlott szavazásunk elutasította, így visszaindultunk a parkolóba.

A lefelé vezető úton a fák közül egyik pillanatról a másikra tyúkok rontottak ki és próbáltak mindenáron kaját szerezni. Elég elszántan követtek egy rövid távon, de aztán belátták, hogy erőszakkal nem mennek semmire, így feladták a követésünket és visszamentek a bokrok közé kapirgálni. Váratlan és meglepő élmény volt ezekkel a háziállatokkal találkozni a sűrű erdős részen.

Mielőtt visszaértünk Faial da Terrába, átsétáltunk az elhagyatott Sanguino falucskán. Az 1960-as években elnéptelenedő kis települést eredetileg az árvíz elől a hegyekbe menekülő farmerek lakták, akik azóta a jobb élet reményében a tengerentúlra költöztek, hátrahagyva a házakat és a mezőgazdasági eszközöket. Több épületet felújítottak, vendégházzá alakitották őket, de ennek ellenére egy lélekkel sem találkoztunk egyik háznál sem.

Itt már közeledett a túra vége, Sanguino-t magunk mögött hagyva a nagyon meredek macskaköves útról láttunk rá Faial da Terra városkájára és a partjait mosó óceánra.

Poça da Dona Beija

Furnasban két termálvizű fürdő is található. Az egyik egy kb. 200 éves villa trópusi kertjében kialakított, egy nagy és két apró medencével rendelkező Terra Nostra, a másik az általunk is meglátogatott Poça da Dona Beija. Ebben a fürdőben 5 medencét alakítottak ki, ezek közül egyik hűvösebb, 28 fok körüli, a többiben közel 40 fokos vízben lazíthatjuk el a fáradt tagjainkat.

Este 7 óra előtt értünk a fürdőhöz, a pénztárnál kifizettük a fejenként 6 Eurós belépőt, majd sorban álltunk az öltözőknél. Még ekkor is viszonylag sokan voltak a nem túl nagy területű, de annál érdekesebben kialakított komplexumban.

A területet kettészeli egy vörösre színeződött kis patak, annak két oldalán építették ki a medencéket, amikbe lépcsőn, vagy kis létrán lehet leereszkedni. A folyamatosan túlfolyó vizet a középső kis patak gyűjti össze.

A fürdő este 11-ig nyitva van nyitva, így sötétedés után nagyon romantikus a kivilágított medencékből vizsgálni a csillagokat.

5. nap

Utolsó teljes napunkra nem maradt más, mint pihenni és strandolni. Eredetileg Villa Franca do Campo-ból terveztünk áthajózni a közeli kis Islet of Vila Franca do Campo nevű szigetre. A hajó sűrűn jár, az alig 5 perces út 5 Euróba került volna. A városba érve szomorkás, esős idő fogadott, így lassítás nélkül vettük célba a sziget északi partját, ahol verőfényes napsütés és szép, homokos partok vártak.

Praia dos Moinhos

A választásunk a Porto Formozohoz közeli Praia dos Morinhos partra esett. A sötét, vulkáni eredetű homokkal borított parton találunk vizesblokkokat, öltözőt, bárt is. A tisztaságra és rendezettségre nem lehett panasz, mivel a part részese a Kék Zászló programnak.

A parton szinte alig voltak, így ideális és nyugodt helyszín volt, az elmúlt napok fáradalmainak a kipihenésére.

A lazításra szükségünk is volt, mert másnap hajnalban az első járattal indultunk vissza Lisszabonba, ahonnan annyi kellemes élménnyel tértünk haza egy évvel korábban.