A máltai szigetcsoport a Földközi-tengerben helyezkedik el, szinte csak egy kőhajításnyira Szicíliától. Málta a jó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően rendkívül gazdag történelmi emlékeket tartogat.

A máltai szigetvilág 7 kisebb-nagyobb szigetből áll, ebből mindösszesen 3 lakott, igaz a legkisebb lakott szigetnek nincs úthálózata és csak két állandó lakossal büszkélkedhet.

Az idők során a szigetvilág a föníciaiak, a rómaiak és a bizánciak uralma alatt is állt. A kereszténység Szent Pál által érkezett a szigetre, aki az i.u. 60-as években szenvedett itt hajótörést. Ezen vallás mellett az arab hatásnak volt leginkább formáló ereje, a 870-es évektől kezdve az írásban és a máltai nyelvben is megtalálhatók az arab jegyek. A Máltát uralmuk alatt tartók sora 1798-ban a franciákkal és Napoleon Bonaparte nevével bővült. Röviddel Napoleon után egészen 1964-ig a britek irányítása alatt állt a sziget. Málta ezután 1974-ben köztársasággá vált, és 2004-től az Európai Unió része.

Miért utazzunk Máltára?

  • Málta igazi mediterrán ország, mondhatni az örök nyár hazája. A száraz információkat olvasva, miszerint a napsütéses órák száma durván a másfélszerese a magyarországinak, az évi átlagos hőmérséklet közel 23 Celsius, a tenger hőmérséklete a nyári hónapokban a 25-26 Celsiust is elérheti, valamint a tény, hogy nyaralásunkat rendkívül kis eséllyel fogja eső megzavarni, valóban azt gondolhatjuk, hogy Málta tökéletes hely a pihenésre.
  • Mivel pici szigetekről van szó, nagyon könnyű az egész országot bejárni egy hét alatt. Nem kell órákat utazni egyik látványosságtól a másikig, vagy a szállásunktól a kedvenc strandhelyünkig, minden pár tíz kilométeren belül található meg. A rendkívül sok történelmi emlék viszont biztosítja, hogy a sziget kis mérete ellenére sem fogunk unatkozni.
  • Málta atmoszférájához tarozik a laza életvitel, az itt élők kedvessége és vendégszeretete. Szót érteni bárkivel könnyű, a máltai nyelv mellett az angol is hivatalos nyelv, szinte mindenki beszéli azt.
  • Könnyen megközelíthető célpont. A Wizzair két naponta indít közvetlen járatot Budapestről.
  • A Földközi-tenger legtisztább és leglélegzetelállítóbb partszakaszait találjuk itt, elég a cominoi Kék Lagunára gondolni.

1. nap

Izgatottan vártuk, hogy elérjük a kifutópálya betonját, a kezdeti örömünk viszont hamar fintorgásba váltott át. Az időjárásnak van ugyanis egy árnyoldala. A repülőről leszállva szinte azonnal megcsapott a 70-80%-os relatív páratartalom, ami a 30-32 fokos hőmérséklet és az enyhe szél mellett is fullasztóan melegnek és izzasztónak hatott.

A máltai emberek úgy vélekednek a légkondícionálásról, mint az internetről, fogalmuk nincs, hogy lehet akár egy rövid időt is túlélni enélkül. Mi az ott töltött egy hetünk második napján csatlakoztunk az éjjel-nappal klímát használók táborához, miután az első éjjel szinte semennyit nem aludtunk a nekünk szokatlan körülmények miatt. Szeretnénk mindenkit rábeszélni, hogy válasszon légkondícionált autót és szálláshelyet, ne sajnálja az esetleges kis felárat, rövid távon be fog igazolódni, hogy jó döntés! Nem lehet alapozni egy-egy hűsítő záporra sem, júliusban kvázi nem esik értékelhető mennyiségű eső. Aki érzékenyebb a melegre, vagy kisgyermekkel utazik fontolja meg a májusi, júniusi utazást.

A repülőtéren a nekünk jól bevált AVIS autókölcsönzőtől felvettük a kis Toyota Aygo-t majd nekivágtunk az alig 10 kilométeres útnak, ami a San Gwann városában lévő szállásunkhoz vezetett. Több helyen lehet azt olvasni, hogy a máltai közlekedés káosz. Nagyon kicsi a sziget és nagyon sok jármű van forgalomban, a közel 400 ezer lakosra 350 ezer jármű jut.

Aki nem járt még a szigeten készüljön fel a következőkre:

  • Nagyon erős forgalom a legtöbb úton, főleg munkanapokon. Sokszor araszolgattunk, de szerencsére olyan helyzet nem volt, amikor egy helyben álltunk volna.
  • A városokban az út szélén kétoldalt parkoló autók közt nagyon keskeny szakasz marad a közlekedésre, illetve szinte semennyire nem láthatók be tőlük a keresztutcák, legyünk óvatosak!
  • A máltai sofőrök nem a nyugodtság példaképei. Hasonlóan sok mediterrán országhoz bárhol, bármikor szeretnének és képesek is megelőzni, sokan a közlekedési táblákat és jelzéseket sem veszik komolyan, az óvatos külföldit biztosan ledudálják párszor.
  • Végül a legfontosabb: bal oldalon közlekednek. A bal oldali közlekedéssel önmagában szerintem nincs baj, hiszem azt, hogy aki gyakorlott vezető, az hamar át tud állni. Az erős forgalom előnye, hogy nincs őrült tempó, van idő átgondolni a következő manővert.

Személyes tanácsom, hogy ne stresszeljünk a dudálók, vagy integetők miatt és ha elrontunk egy besorolást vagy kanyart, ne próbáljuk meg minden áron korrigálni. Biztonságosabbnak ítéltem a “rossz” utat követni, majd egy két kilométer múlva az első körforgalomnál, vagy kereszteződésnél szabályosan visszafordulni. 

San Gwann

San Gwann a máltai nemzetközi repülőtértől kb. 10, Vallettától kb. 7 kilométerre fekszik. Annak ellenére, hogy nincs közvetlen a tengerparton ideális helyszínnek gondoltuk, viszonylagos központi fekvése miatt nagyon könnyen el lehet érni minden kiválasztott helyet. Az itteni épületek külső stílusában, környék elnevezéseiben (pl Tal-Gharghar, l-Imsierah) a mai napig visszaköszönnek a 9. század körüli arab hatás nyomai.

Manapság San Gwann lakossági és kereskedelmi központtá nőtte ki magát. A főutak mellett egymást érik a különböző üzletek, a város szélén egy ipari terület jött létre, amely számos gyártóüzemet egyesít.

Az AirBNB-n foglalt szállásunk szerencsére egy rendezett, csendes kis utcában volt, ami külön tetszett, hogy pár lépésre sikerült árnyékos parkolót találni, szinte minden nap oda tudtunk állni. A repülő késése miatt csak pár órával ez előre megbeszélt időpont után tudtuk a szállást elfoglalni, viszont a bejutással nem volt gond, az ajtó mellett egy kis számzáras rekesz őrizte a bejárat kulcsát, nem kellett a házigazdával találkozni.

A szállás két embernek tökéletes. A tulajdonos házából újonnan leválasztott külön bejáratú rész kényelmes, tiszta, minden szükségessel felszerelt. Sandra a házigazda végletekig segítőkész volt, minden kérdésünkre válaszolt pár percen belül. Senkinek ne legyen rosszabb szállása és házigazdája soha!

San Gwann

Szusszantunk egyet, a közeli LIDL-ben bevásároltunk, majd újra autóba ültünk, majd célba vettük Sliema-t.

Sliema

Szemben San Gwann-nal ez a közel 16.000 ezres nagyváros nem tartozik a tradicionális máltai hangulatú települések közé. Képzeljetek el egy modern, forgalmas tengerparti várost, ahol ugyanúgy megtalálhatók a tengerre néző sokemeletes apartmanok, a sétálóutcák a legkülönbözőbb éttermekkel és szuveníreket árusító kis üzletekkel, mint bármelyik mediterrán tengerparti városban.

maltalatnivalok1Amit mi kerestünk, az nem a nyüzsgés és a pár eurós hűtőmágnesek voltak, hanem a Tigné Point, ahonnan az öblön át nagyszerű kilátás nyílik Vallettára. A parkolással szerencsénk volt, a Sliema kikötő mellett levő publikus parkolóban sikerült helyet találni, innen pár száz méter séta után lehet elérni a félsziget végét. 

Pár tudnivaló a parkolásról:
Az út mellett különböző színekkel vannak jelölve a parkolóhelyek. Ezek jelentése a következő:

Fehérrel jelzett helyek: Bárki parkolhat

Sárgával jelzett helyek: Helyiek számára fenntartott helyek, mi ide nem parkolhatunk

Zölddel jelzett helyek: Vallettában használják, helyiek számára fenntartott hely

Kékkel jelzett helyek: Szintén Vallettában fordul elő, 19:00-07:00 vagy 18:00-06:00 között a helyi lakosok számára fenntartott hely, ezen kívül bárki használhatja

A parkolóban elbizonytalanodtunk, vajon kell-e a parkolásért fizetni, ha igen pontosan mennyit és hogyan. A bizonytalan helyzetet tovább erősítette, hogy a parkoló kijáratánál volt ugyan egy kis bódé, az ajtajánál békésen bóbiskoló őrrel, a felette levő tábla viszont említést sem tett parkolódíjról.
Mint később kiderült, a parkolás itt is, a tengerparti parkolókhoz hasonlóan díjmentes, viszont a parkolóőr vérmérsékletétől függően érdektelen, elfogadja, elvárja, vagy éppen követeli az 1-2 eurót parkolásonként, időtartamtól függetlenül. Úgy tudom hivatalosan a legtöbb helyen nem kérhet pénzt, ha túl erőszakos még rendőrt is lehet hívni, de a nyaralásunk során úgy gondoltuk, hogy ha nem egyértelmű a helyzet egy 2 euróssal lezártnak lehet tekinteni a kérdést. Jobb a békesség.

Vissza Sliemához…

A kikötő mellett sétálva eljutottunk a Tigne gyalogos hídhoz. Útközben készült az alábbi kép VallettárólSliema2

A hídnál volt lehetőségünk lemenni a vízhez, rajtunk kívül tucatnyi fiatal heverészett a köveken, a bátrabbak a kikötő vizében fürödtek. Sokan cigiztek, volt akinél vízipipa volt, a betonparton kb. ötven bluetooth hangszóróból szólt az ötvenféle zene egyszerre. Akkor még szokatlannak tűnt ez a légkör, az elkövetkező napokban (sajnos) megtapasztaltuk, hogy ez a mentalitás kis túlzással bármelyik part bármelyik részén megtalálható.

Sliema3

A partról visszafordulva és az utunkat a hídon folytatva végig hasonló kilátás fogadott.

Sliema4

Az út végén túlárazott éttermeket és a körbezárt Fort Tigné várat találtuk.

Visszainduláskor az őr ügyet sem vetett ránk, pedig direkt csigatempóban álltunk ki a parkolóból, így a sliemai parkolásunk akkor és ott ingyenes volt. Nem szeretném ismételni magam, lehet, hogy egy más parkolóőr kért volna pénzt. Ne tervezzen senki azzal, hogy itt azt olvasta ingyenes a parkolás:)

Későre járt, mikorra visszaértünk a szállásra, gyors vacsora, zuhany, majd álomra hajtottuk (volna) a fejünket. A meleg, párás levegő miatt üvegházban éreztük magunkat. Forgolódás, helyezkedés, vízért rohangálás, majd újabb forgolódás, ágyon ücsörgés után döntöttünk úgy, hogy bizony a légkondinak menni kell egész éjjel, különben nem lesz egy percnyi pihenés sem. Második naptól már rutinosabbak voltunk és egész éjjelre bekapcsolva hagytuk a gépet.

2. nap

Korábbi nyaralásaink alkalmával sokszor nehézség volt, hogy az aznapra betervezett látványosságokhoz bizony vezetni kellett nem keveset, volt hogy többszáz kilométert. Ha nem akartuk, hogy a nap nagy része veszendőbe menjen, akkor korán kellett kelni. Úgy gondolom azzal, hogy nyaraláskor az értékes idő nagy részét nem szeretnénk utazással tölteni nem vagyunk egyedül.

Jó hír, hogy Máltán nem kell aggódni a távolságok miatt. A sziget 27 km hosszú és 15 km széles, így ha délelőtt 10-kor ébredezünk, komótosan megreggelizünk, összepakolunk és elindulunk, akkor is bárhova odaérünk délre.

Az elmúlt éjszakai forgolódás miatt ki is használtuk a sokáig alvást, illetve az sem volt kérdés, hogy a nap közbeni forróságot csak strandolással fogjuk tudni elviselni.

Golden Bay Beach

Málta sziget észak-nyugati részén, Għajn Tuffieħa közelében található az egyik legnagyobb homokos part, a Golden Bay Beach.

Az öböl autóval és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető, szerencsénkre a part fölötti parkolóban találtunk helyet, így az utánunk érkezőkkel ellentétben nem kellett a partra vezető poros út szélén parkolnunk. Az alsó parkoló a közeli hotelkomplexumhoz tartozik, így ellentétben a mi helyünkkel fizetős. Jópár eurót kérnek óránként, így megfontolandó, hogy valaki itt szeretné-e hagyni az autóját.

Golden Bay Beach1

Napernyőt és napozóágyat egész napra 12.00 Euróért béreltünk, hogy ezt mennyire mondhatjuk aranyárnak nem tudom, viszont tény, hogy napernyő nélkül a szinte merőlegesen sütő Nap alatt nagyon nehéz akár 10 percet is kényelmesen eltölteni a parton.

A bérelt napernyőt és az ágyat oda vihettük, ahova akartuk, nincsenek előre kijelölt helyek. Több fórumot is olvastunk a partról, sokan alacsony értékelést adtak, mondván koszos a víz és tömeg van. Nos…a vízben valóban nem kristálytiszta a partközeli részen, a “koszt” a vízben úszó tengeri növények darabkái alkották, ezeket leszámítva nem volt kifogásolnivalónk. Csütörtöki nap lévén voltak ugyan a parton, de a tömegtől szerintem messze voltunk, összességében nagyon élveztük az itt töltött órákat, bármikor gondolkodás nélkül visszajönnénk erre a partra.

Ami tetszett:

  • Széles homokos part
  • Családbarát, lassan mélyülő, kellemes hőmérsékletű víz, gyerekeknek is ideális
  • Könnyen megközelíthető
  • Számos étkezési lehetőség
  • Vizesblokk, zuhanyzó
  • Szeles időben a szél korbácsolta hullámok. Mi nagyon élveztük, gyerekkel strandolók valószínűleg a ‘kevésbé tetszik’ kategóriába sorolják ezt a tényt.

Ami kevésbé tetszett:

  • Drága napernyő és napágy bérleti díjak
  • A partközelben úszó növénydarabkák
  • Az öböl fölé épült szállodakomplexum

Golden Bay Beach2

Strandolás után elsétáltunk a közeli Għajn Tuffieħa toronyhoz. Nem kellett a dombot megmásznunk, autóval át tudtunk menni egy másik, pár száz méterre található parkolóba, innen 5 perc séta csupán a cél.

A torony maga nem igazán érdekes, a látvány viszont annál inkább. A toronytól jobbra látjuk a Golden Bay Beach-et, balra a szintén ismert Għajn Tuffieħa Bay-t.

Għajn Tuffieħa Bay

Mivel tényleg minden látványosság pár kilométerre van egymástól, a nap végére beterveztünk egy 1979-ben felépült filmforgatási helyszín meglátogatását is.

Popeye Village

1980-ban Robin Williams főszereplésével bemutatták a Popeye című filmet. A film forgatási helyszínéül az Anchor Bay-t, a sziget észak-nyugati kis öbleinek egyikét választották. A díszlethez 19 darab fából készült építményt állítottak fel, az ezekhez szükséges faanyagot Hollandiából és Kanadából szállították a szigetre. A film elég megosztóra sikeredett az emléke is megkopott már, viszont a faházak szinte az eredeti állapotukban pompáznak, köszönhetően annak, hogy a máltai turisztikai ipar magába szippantotta azt. Borsos ár fejében mai napig látogatható a falu, ahol különböző szervezett programokkal, előadásokkal, játszóházakkal várják a családokat.

Ahogy a filmről, úgy magáról a parkról is olvashatunk negatív kritikákat. A €14.50 fejenkénti belépő már megfontolandó, az étkezési lehetőségek szűkösek, a kapható ételek rendkívül túlárazottak. Ottlétünkkor a kis utcák kongtak az ürességtől, egy lélek sem járt a faluban. Ezzel szemben az öböl átellenes oldalán rövidebb sor alakult ki, innen készülnek ezerszámra a szelfik és a különböző, falut teljes egészében ábrázoló képek.

Popeye Village

Hogy megéri-e idejönni? Ha egyébként is a közeli homokos tengerpartok egyikén töltjük a napot, és hogy elmondhassuk itt is voltunk, akkor igen. Csak ezért a látványosságért idejönni…nem hiszem.

Az apartman felé visszavezető úton megálltunk a Szent-Pál öböl feletti parkolóban egy kép erejéig. Az út mellől szép kilátás nyílt Xemxija rohamosan növekvő halászfalura és az öböl vizén ringatózó többszáz vízi járműre.

Xemxija Bay

3. nap

Mellieha Bay

Málta legnagyobb és leglátogatottabb homokos partja a Mellieha öböl. A közel 800 méter hosszú part elnyerte a Kék zászlós minősítést, így a vízminőségre, partmenti infrastruktúrára és szolgáltatásokra nem lehet panasz.

Mellieha Bay2

A part környéke kicsit a hétvégi piacokra emlékeztet, aki kakaskukorékolásra kiér, az talál még közeli parkolóhelyet, a lustábbak, ahogy mi is célozzák meg egyből az öböl felett párszáz méterre kialakított parkolót.

A Golden Bay-jel ellentétben itt előre, szabályos sorokba rendezett napernyők adnak árnyékot az égető napsugarak elől. Saját területet is foglalhattunk volna magunknak, viszont egyrészt arra csak az öböl átellenes oldalán volt lehetőség, másrészt az előző nap tapasztalatai alapján napernyő nélkül egész biztos, hogy 10 perc alatt vörösre sültünk volna.

Ahogy pár másodpercig álldogáltunk helyet keresve magunknak egyből lecsaptak ránk a napernyőket bérbeadók. Velünk igen könnyű dolguk volt, azonnal nyélbe ütöttük az üzletet, kiválasztottuk a maradék üres helyek egyikét és rendeztük a 10 Eurós bérlési díjat. A tenger nagyon lassan mélyülő, tiszta, sem vízben úszó sem a partra ledobált szemetet nem láttunk, tökéletes hely egy egész napos kikapcsolódásra.

Mellieha Bay1

Az öböl jobb oldalán Mellieha városára nyílik szép kilátás. A terület már a i.u 800-as évek végétől lakott, látványosságai közé tartozik a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend fő szentélye a Miasszonyunk templom, ill. a Szt. Ágota, ismertebb nevén Vörös Torony.

Ami tetszett:

  • Széles homokos part
  • Lassan mélyülő, kellemes hőmérsékletű víz
  • Könnyen megközelíthető
  • Számos étkezési lehetőség
  • Vizesblokk, zuhanyzó

Ami kevésbé tetszett:

  • A napernyők és napágyak túl sűrűn találhatók, a szomszéddal szinte pacsizni lehet
  • A napernyőket bérbeadók kissé erőszakosak lehetnek

Koraestére kellően kiáztattuk magunkat a Mellieha öbölben, visszatértünk a szállásra, majd miután a Nap kissé alább szállt meglátogattuk Málta fővárosát, Vallettát.

Valletta

Az alig 1km2 területű várost 1566-ban alapították, a jelenlegi, alig 6500 fős lakosságával a világ egyik legkisebb, viszont legkoncentráltabb fővárosának számít.
Csak összehasonlításképp, a budapesti Városliget körülbelül hasonló méretű. Ekkora hely áll rendelkezésre összesen a lakóházak mellett a város hét nagyobb templomának, a miniszterelnöki palotának, a Sant’Elmo-erődnek, a Barakka kerteknek, számos múzeumnak és a Nagy kikötőnek.
Még felsorolni is sok…

Autóval a fallal körülvett történelmi óvárosba nem hajthatunk be, mi a falhoz közeli központi bank épületénél parkoltunk le. Sem parkolási rendre, sem parkolódíjra vonatkozó táblát nem láttunk, viszont alig távolodtunk el az autótól 10 méterre a parkolóőr utunkat állta, hogy most azonnal egy 2 Euróst neki, ott, kézbe parkolódíj fejében átadni szíveskedjünk. 

Felső Barrakka kert

Valletta egyik legfontosabb látványossága a 60 méterrel a tenger fölé magasodó felső Barrakka kert. Korábban csak a lovagok kiváltsága volt a hűs kertben tartózkodás, viszont mára bárki, hűsölni vágyó számára ingyen és bérmentve nyitva áll a zöld kert.

Az 1600-as évek közepén épült boltívsortól szép kilátás nyílik az öböl túloldalán álló Három Városra.

Upper Barrakka Gardens1Upper Barrakka Gardens2

A kertből kilépve kissé céltalanul bolyongtunk Valletta utcáin. A város a sok turista és a jelentős szintkülönbségek ellenére is hangulatos.

Vacsoránk helyszínéül a Salvino’s éttermet néztük ki, nagyon dicsérik a felszolgálást ill. az étel minőségét is. Sajnos mivel asztalfoglalásunk nem volt, így aznap este nem jutott nekünk hely. Kicsit csalódottan sétáltunk át a kis étterem szomszédságában álló Crianza nevű helyre. Itt különösebb kivetni valót nem találtunk, viszont nem is emelkedett ki a tucat éttermek sorából. 

Valletta,Crianza

4. nap

Ghajn Tuffieha Bay

A híres “Alma szeme” öblöt Málta legszebb partjának tartják. Amikor két nappal korábban először megláttuk, mi is azonnal elhatároztuk, hogy egyik kora délelőtt, amikor még türkizkék a tenger eljövünk fotózni, majd strandolni is itt fogunk. A reggeli fotózás a lustaságunk miatt nem jött össze, mire összeszedtük magunkat és odaértünk, addigra lekéstük a szép fényeket és a hőség is elvette a lelkesedésünket.

A partra érkezőket szeretnénk előre felkészíteni a kényelmetlenségekre.

Parkolóhelyet nehezen lehet találni, pláne a hétvégi időszakban, ebből következően a parton sütkérezők is annyian vannak, mint a heringek a konzerves dobozban. Azt is nagyon gondoljuk meg mit fogunk a partra vinni magunkkal, mivel a homokos partot a parkolótól több, mint száz lépcsőfok választja el. Ha fent marad valami, senki sem fog az autóhoz visszaindulni a tikkasztó hőségben, ebben szinte biztos vagyok.

Ghajn Tuffieha Bay4

Lecammogva a lépcsőkön kifizettük a 15 Eurót a napernyőért és nyugágyakért, majd újabb kellemetlenség következett. A helyi, Afrikából ideérkezett dolgozók segítenek a bérlemények kihordásában, majd az általunk választott területre helyezésében. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy az idelátogató fürdőző megy elől, viszi a kis csomagjait, majd őt követi az említett dolgozó felmálházva a napágyakkal, ernyőkkel. Hirtelen fürdőzőnk int egyet a megfelelő helyen, dolgozónk pedig elkezdi leásni a napernyőt. Elég furcsa érzés volt nekünk, semmi esetre nem szerettük volna azt a látszatot kelteni, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, így inkább rámutattunk az első helyre, csak hogy minél hamarabb túllegyünk a kellemetlen helyzeten, majd mi kaptuk fel a napágyakat és nyugodtan választottunk másik helyet. Később rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű beszúrni azt a napernyőt úgy, hogy a szél ne borítsa a szomszédunk fejére, vagy a művelet közben a tenyerünket ne szúrja át a rúd.

Ezután az egész napunk úgy telt, hogy mozgásban voltunk, követtük a napernyő alatti árnyékot, vagy lecsaptunk a tömegben éppen felszabaduló szellősebb helyekre. De olyan is volt, hogy a nyakunkra települő füvet szívó csoport elől próbáltunk minél messzebb kerülni és a papucsainkat visszaszerezni alóluk…Ehhez a mókához a hangulatot a több irányból szóló bluetooth-os hangszórón zenét hallgató strandolók biztosították. Ez Máltán nagy divat, nem elég a tenger hullámzását hallgatni.

Ghajn Tuffieha Bay1

A víz egyébként jó volt, kicsit hűvös, de tiszta és a nagy hullámokban jól elszórakoztunk. Hiányossága a strandnak, hogy nincs zuhany, van viszont a Singita nevű kávézó és étterem, de mi ezt nem próbáltuk. 

Rabat / Mdina

Kora este, mikor a hőmérséklet kellően visszaesett egy városnézéshez, megcéloztuk Rabat és Mdina városát. A két történelmi város mára teljesen összenőtt, Mdina adja a település óvárosi, Rabat pedig az újvárosi részét.

Mdina

Az autót Rabatban, a Mdinát körbevevő fal mellett parkoltuk le, ahonnan párszáz méter séta volt csupán a Crystal Palace nevű “kávézó”. Sok évtizeddel ezelőtt, a kezdeti években a bár éjjel nappal nyitva tartott, hogy az itt állomásozó brit katonáknak étellel és itallal szolgáljanak. Idővel a katonák elhagyták a szigetet, a tradíció viszont azóta is maradt, a kis hely szinte soha nincs zárva, így bármikor betérhetünk, hogy megkóstoljuk a messze földön híres pastizzi-t

Rabat,Crystal Palace

Viszonylag kevés információ van arról, hogyan is született ez a péksütemény. Az szinte biztos, hogy az időszámítás előtti első évezredben a legfőbb étel a kenyér volt, amit valamiféle zöldséggel, vagy állati eredetű termékkel, pl sajttal fogyasztottak. Ezt az egyszerű étrendet próbálta a máltai konyha kissé feldobni, így született az egy-két falatnyi méretű, ricottával, csirkehússal, vagy zöldségekkel töltött rombusz, vagy kagyló alakú leveles sült tészta.

Miközben az utcán majszoltuk a finomságot tovább sétáltunk a Triq San Pawl utcán a Szent Pál templomig, ami Rabat egyik legismertebb nevezetessége.

Rabat

Rabat

Rabat,Szent Pál katedrális

A templomot csak kívülről néztük meg, illetve mivel zárás után érkeztünk, nem jutottunk be a Rabat városa alatti nagy kiterjedésű katakombarendszerbe sem. A legismertebb, Szent Ágota és Szent Pál katakombák kb. a 3. században keletkeztek, az egykor közel másfélezer sírból szűk ezer maradt fenn a mai napig.

A Szent Pál templom előtt visszafordultunk, hogy még napnyugta előtt be tudjunk sétálni a fallal körülvett Mdina óvárosba. Mdina korábban Málta fővárosaként szolgált, ma alig párszáz fő lakja, az összes kis utcát végig lehet sétálni 1-2 óra alatt. Bármelyik utcán is visz az utunk, rövidesen a Szent Pál katedrális előtti téren találjuk magunkat.

Mdina,Szent Pál katedrális

Az eredeti épületet a 12. században emelték, majd miután azt egy földrengés elpusztította, 1693-ban építették újra a ma is látható formájában.

A Bástya tér Mdina szélén a városfalhoz közel helyezkedik el. A tágas teret homokkőből épített épületek veszik körül. A falakról lenyűgöző kilátás tárul elénk. Belátjuk az egész környéket, a távolban még a Mosta dómot is felfedezhetjük.

Mdina

5. nap

Dingli Cliffs

Következő nap délelőttjén célba vettük a – leírások alapján – Málta egyik legszebb panorámájával büszkélkedő helyet. A Dingli szikláknak nevezett magaspart Málta nyugati részén kb. 250 méterre emelkedik a tenger szintje fölé. Ez Málta legmagasabb pontja.

Mielőtt még a célunkat elértünk volna, Dingli városkáját elhagyva kb. egy kilométer autózás után álltunk meg egy útszéli kis kápolnánál.

A Szent Mária Magdolna, római katolikus kápolna közvetlenül a Dingli sziklákra épült, ezért kapta a “sziklák kápolnája” nevet is. Az 1400-as évek közepéről maradtak fent az első Írásos emlékek. Másfél évszázaddal később az épület állaga nagyon megromlott, majd rövidesen össze is omlott.

A kápolnát 1646-ban építették újra, ez látható az ajtó fölötti kis emléktáblán is. Az épület egyszerű kialakítású, szimpla téglalap alaprajzú, egyetlen bejárattal és az ajtó fölötti kör alakú ablakkal, ezzel követve a tradicionális máltai stílust.

Dingli Cliffs1

A Dingli sziklák a kápolnától nem igazán látszanak, a megfelelő kilátásért követtük a Triq Panoramica utat egészen a Zuta nevű buszmegállóig. Innen egy ösvény vezet a part felé, azt követve kb 15 perces sétával értük el a Dingli sziklák kilátópontot.

A háttérben látható a Dingli radarállomás, ami 1939 óta figyeli a környék repülőgép forgalmát. A radarhoz földalatti állomás is tartozik, amit a britek használtak a II. Világháború alatt.

Dingli Cliffs2

A Dingli sziklákat magunk mögött hagyva Bugibba felé indultunk, innen indult ugyanis a Comino ‘Naplemente’ fantázianevű hajótúra, amire előző nap fizettünk be. A közel 4-4,5 órás utat a Sea Adventure Excursions szervezi. A programban foglaltatik Comino szigetére hajózás, ott opcionális fürdőzés, majd visszahajózás Málta fő szigetére. A program fejenként 20 Euróval könnyítette meg a pénztárcánkat.

Comino

Comino egy pici sziget félúton Málta és Gozo szigete között. Ha valaki még nem hallott erről a helyről, akkor pusztán a földrajzi adatok alapján nem is valószínű, hogy bárki érdeklődését felcsigázza. A 3km2 területű sziget gyakorlatilag lakatlan (mindösszesen 2 állandó lakos él itt), valamint sem aszfaltozott utakkal, sem járművekkel nem találkozunk Cominón. Épületekben sem bővelkedik a sziget, mindössze a Szűz Mária-torony, egy kápolna, illetve a nagyon eredeti nevű Comino Hotel található itt. Sem fákat, sem természetes vízfolyást nem találunk itt, szemben a szigeten található fűszerköménnyel, amiről a sziget a nevét kapta.

Mégis mi az ezek után, ami a főszezonban naponta kb. 5000 látogatót vonz ide? Nem más, mint a Kék Lagúna (Blue Lagoon), ami hihetetlen türkiz színével és fehér homokágyával milliók fényképén szerepel.

Blue Lagoon

Nem csak a turisták, de még a helyiek közt is hatalmas népszerűségnek örvend. Nincs is szebb látvány annál, ahogy több száz ember egyszerre próbál fürdeni a kis öbölben, s közben egymás szelfijén örökítik meg magukat is. Figyeljünk, hogy a sziget jellege erősen mediterrán: sziklás, kopár, pár sziklán megélő növényen kívül nem sok minden található itt. Aki remek kis pálmafás árnyékban szeretne pihenni, lazulni, az inkább válasszon egy másik szigetet magának, vagy készüljön fel kellőképp napernyővel, naptejjel, mert ennyire közel a tengerhez bizony pillanatok alatt leég az ember.

Mi nem terveztünk itt fürödni, elsősorban a Kék Laguna látványáért érkeztünk, így a hajó visszaindulásáig maradt idő a pici sziget egyéb látványosságának a felderítésére. Délkeleti irányba indultunk a Szent Mária torony felé.Comino,crystal lagoon

Van ugyan egy-két kijelölt csapás amit térkép szerint követhetünk, de mivel szinte semmilyen útakadály nincs, ezért sok esetben nem is követtük a kitaposott utat és így is szűk 20 perc alatt értünk át a sziget másik felére, a nem kevésbé szép Kristály lagúnához (Crystal Lagoon)

Szemben a Kék Lagúnával ezt az öblöt magas partszakasz veszi körül, így csak a víz felöl megközelíthető. Fürdésre nem igazán alkalmas a hely, de a snorkelezök illetve a csónakkal érkező, tömeg elöl elbújni vágyó emberek ez igazi kis földi paradicsomra lelnek itt.

Comino,crystal lagoon2

Kényelmes tempóban visszaballagtunk az addigra szinte teljesen kiürült Kék Lagunához. A fürdőzőket szállító hajók szép sorban elszállingóztak az öbölből, őket a különböző áruszállító hajók követték.

Visszafelé úton hajóról is megcsodálhattuk a Kristály lagunát, majd az iroda ígéretéhez híven az alábukó Napkorong fényében visszatértünk Buggibába

Comino Sunset

6. nap

Szent Ágota Torony (Red Tower)

Akár a Ghadira öbölből, akár Gozo szigetére menet tehetünk egy rövid látogatást a part közeli dombra épült Szent Ágota toronyhoz (Red Tower).

A torony építését 1647-ben kezdték, azzal a céllal, hogy védelmet adjon a Málta – Gozo közötti szorosnak, illetve rálátást adjon a közeli Comino szigetre. Az épület nevét a szicíliai Szent Ágotáról kapta. A gyönyörű lány visszautasította Quinlianus helytartó házassági ajánlatát, aki erre haragra gerjedt, börtönbe záratta és megkínoztatta a lányt. A legenda szerint erre megjelent Szent Péter és sérüléseiből teljesen meggyógyította őt. Az önmagából teljesen kikelt Quinlianus ez után halálra kínoztatta a lányt…

Red Tower1

A torony látogatásunk idején restaurálás miatt zárva volt, így nem tudtunk bemenni, viszont a torony mellől szinte minden irányban csodálatos a kilátás a szigetre, illetve a környező öblökre, már ezért is megérte ide feljönni.

Red Tower2

Gozo

Gozo a máltai szigetvilág második legnagyobb szigete. Nincs szárazföldi összeköttetésben a fő szigettel, így mindenképpen hajóra kell szállnunk, ha a szigetre szeretnénk látogatni. 

Málta szigetének legészakibb pontján, Ċirkewwa-ban, a Szent Ágota toronytól pár percre találjuk a kompállomást. A terminálig vezető úton végigvezetni az út egyszerűbb része volt, a nehézség ott kezdődött, amikor megérkeztünk az állomásra. Naívan azt hittük, hogy a kompozás úgy működik, mint korábban bárhol máshol tapasztaltuk, miszerint leparkolunk az autóval, besétálunk a jegyirodába, megvesszük a retúr jegyet egy autóra két személyre, majd a jeggyel beállunk a kompra várakozók sorába.

Nos… Itt nem így működik. Körbe körbe keringve, egyértelmű, kijelölt parkoló híján leparkoltunk a buszállomásnál, besétáltunk a közeli terminálba, majd… nem találtunk jegyirodát, csak egy kiragasztott tájékoztatót, miszerint a gozói oldalon visszautazáskor kell majd fizetni. Ennek tudatában beálltunk a kompra várakozók sorába. Pontosabban álltunk volna, ha lett volna sor, vagy legalább egyértelmű jelzés hol kell várakoznunk. Nem vagyok büszke arra, hogy egy kicsinek mondható hajóállomáson szinte mindent megtaláltunk, csak a kompra felhajtó sort nem. Addig köröztünk, mire a helyszínre érkező tapasztaltabb autósok elkezdték feltölteni a várakozóhelyet, kialakítva ezzel a sort. Ekkor derült ki, hogy az eddig kamionparkolónak hitt betonplacc az indulási oldal.

Ezt a kis indulási zavart leszámítva a kompút kellemes volt, felmentünk a hajó nyitott felső szintjére, így a 25 perces út során újra láthattuk Comino szigetét ill. a Kék lagunát, illetve elhaladtunk a Comino sziget szélére épült torony mellett, amiben Monte Cristo grófja raboskodott Dumas regényében.

Gozo Ferry

A komp éjjel is jár a két sziget között, napszaktól függően 30-60 percenként, a retúr jegy 1 autóra és 2 emberre számítva kb. 21 Euró. Az aktuális menetrendet ill. árakat itt találjátok.

Gozóra megérkezéskor azonnal szembetűntek a különbségek a fő szigettel szemben:

  • A kis sziget sokkal kevésbé lakott, az élet itt lassabb, nyugodtabb.
  • Gazdagabb a növényvilága, sokkal zöldebb a sziget, köszönhetően az ipari területek nagyon alacsony számának.

Ahogy a mondás szerint „Minden út Rómába vezet”, úgy igaz Gozo szigetén, hogy „Minden út a rabati citadellához vezet”.

Rabat (Victoria)

Rabat, vagy más néven Victoria egy erődített város Gozo sziget közepén. Nem tudni pontosan, hogy az erődítményt eredetileg ki, ill. mikor alapította, de annyi biztos, hogy a neolitikumban már létesültek apróbb települések a környező dombokon. Régészeti kutatások alapján az erődöt az 1500-as évek elején kezdték fejleszteni, a föníciaiak illetve rómaiak korában épültek a templomok, és számos egyéb épület.

Az aragóniai időszakban alakult ki a Citadella mai formája, amit az 1600-as évek elején tovább erősítettek, hogy ellenálljon az oszmán támadásoknak. A citadellába a belépés ingyenes, a falakon belül számos múzeumot, a bíróságot, lakóépületeket és a Mária mennybemenetelének szentelt székesegyházat találjuk.

Gozo Citadel2Gozo Citadel1

A citadella falairól nagyszerű kilátás nyílik a környező dombokra és Rabat városára.

Gozo Citadel3

Gozo Citadel3

Bazilika tal-Madonna Ta’ Pinu

Az Azúr ablak (helye) felé haladva pár perces kitérőt tettünk a Għarb településhez közeli Madonna Ta’ Pinu Bazilika felé. Maga a szentély és a környező táj is meseszép, érdemes emellett a bazilikát belülről is meglátogatni, ahol egy külön gyűjteményt tartanak fent a valamilyen csodát átélt emberek feljegyzéseivel.

Bazilika tal-Madonna Ta’ Pinu

Azúr ablak és Generális-szikla

Máltai utazásunk nem lehetett teljes úgy, hogy nem látogatjuk meg a híres Azúr ablakot, vagyis sajnálatosan annak csupán a helyét. Az ablak tulajdonképpen egy erózió okozta látványosság volt. Ez a természetes kőhíd majdnem 100 méter magasan ívelt egy tengerben álló kőoszlopig. 2017 márciusában egy erős vihar és az azt kísérő hatalmas hullámok katasztrófát okoztak, a tengerbe döntve Málta egyik legismertebb látványosságát.

Ottlétünk során is rendkívül szeles volt az idő, méteres hullámok ostromolták a partot, belegondolni is rossz volt, hogy ehhez képest milyen erővel csaphatott le az ominózus pusztító vihar.

Azure Window

Az Azúr ablaktól indulva tettünk egy rövid sétát, a Generális sziklához (Fungus Rock). A parttól 60 méterre található szikla magányosan emelkedik ki a háborgó öböl vizéből. Amennyire kicsi a szikla, legalább annyira érdekes a története. 

Fungus Rock

A máltai lovagok idejében minden jogosulatlanul sziklára merészkedő embert 3 évnyi gályarabságra ítéltek. Miért is? Azért, mert mindenáron szerették volna megóvni a sziklán növő gombafajt, ami gyógyászati felhasználása miatt nagy értéket képviselt.

Ez a “gomba” igazából egy parazita növény (Cynomorium coccineum), amit a világ számos helyszínén, Európában, az arab világban, sőt még a kínai orvoslásban is felhasználtak többek között vérszegénység, magas vérnyomás, valamint sebek utókezelésére, annak ellenére, hogy gyógyászati alkalmasságát soha nem bizonyították.

Ramla Bay Beach

Hasonlóan a legtöbb gozói strandhoz a sziget nyugati oldalán található Ramla Bay is szinte érintetlen. Sem szálloda sem egyéb turisztikai épület nincs a közelben. A közelmúltban épült ugyan néhány büfé, de ezt leszámítva az öböl bepillantást ad abba, milyen is volt Málta korábban. Zavartalan, békés, tele a természet szépségeivel. 

A part neve „vörös strandot” jelent, az ívelt öblöt sziklák veszik körül. Az úszás biztonságos és népszerű a családok, helyiek és a búvárkodók körében. A víz elég sekély, fokozatosan mélyül, így ideális hely a gyerekekkel érkezőknek.

Ramla Bay

A tengerpart nyugati végén található sziklákon található a mitikus Calypso-barlang, amelyet Homérosz Odüsszea című művében is megemlít. A földcsuszamlás veszélye miatt a barlang zárva van a látogatók előtt. A partszakasz közepén található Szűz Mária szobra, melyet 1881-ben állítottak ide, hogy óvja a szigetet a kalózok és a hódítók támadásaitól.

A partot elhagyva Mġarr városkája felé indultunk vissza, ahol a következő induló kompra felszállva indultunk vissza a fő szigetre, magunk mögött hagyva a lenyugvó Nap fényével megfestett Gozo szigetét.

Mgarr

7. nap

Blue Grotto

A (néhai) Azúr ablakhoz hasonlóan a Blue Grotto is egy hatalmas, természetes tengerbe nyúló boltív, mely alatt egy több barlangból álló barlangrendszer húzódik. Ahhoz, hogy ezt megcsodálhassuk Málta déli részére kellett utaznunk. A barlangok a nevüket egy brit katonától kapták, aki miután ezt a természeti jelenséget hasonlónak vélte a Capri szigetén található Grotta Azurra-hoz, így ugyanazt a nevet is adta neki.

A Blue Grottot a Wied-iz-Zurrieq öbölből induló csónakokkal érhetjük el. A kb. 25 perces hajóút végén a csónakok be is visznek a kb. 100 méter széles, 30 méter magas Kék barlangba is. Aki nem híve a hajózásnak, illetve nem a vízről, hanem hozzánk hasonlóan egy úgy melletti kilátópontról szeretné a látványt élvezni, annak a főút mellett kialakított helyszín az ideális választás.

Blue Grotto

Pretty Bay

Teljesen biztos vagyok abban, hogy a Málta délkeleti csücskén található Pretty Bay az egyik legmegosztóbb partszakasz, ahol valaha is voltunk.

Annak ellenére, hogy mesterségesen kialakított szakaszról van szó, az öböl bal oldala igazi, elbűvölő fürdőhely, homokos tengerparttal, lassan mélyülő, kristálytiszta vízzel, amit a közeli épületek és a pálmafa sor még inkább egyedivé tesz.

Pretty Bay2

Az öböl jobb oldala bizonyos okokból lemarad szinte az összes weboldal ill. reklámújság lapjairól. Hogy miért is van ez? Az ok nagyon egyszerű, senkit nem szeretnénk elriasztani, aki – hogyan is fogalmazzak – nem híve az indusztriális stílusnak.

Kérek mindenkit vegyen egy nagy levegőt, senki ne ijedjen meg mikor a következő képre görget!

Íme, ez lenne az öböl másik fele:

Pretty Bay1

A Pretty Bay jobb oldala voltaképpen a Malta Freeport nevű, Európa egyik legforgalmasabb nemzetközi teherkikötője.

A kikötő több, mint 0,5 km2 területű, évente 3 millió (!) konténer kerül itt átrakodásra. Ott tartózkodásunkkor éppen az APL Lion City, közel 400 méter hosszú, 176.000 tonnás szingapúri konténerszállítót rakodta a megannyi óriás daru. A kikötő becsületére szóljon, hogy a víz minősége kifogástalan, valahogy mégis szürreális élmény egy ekkora kikötőtől pár tíz méterre fürdőzni.

Pretty Bay3

Egészen érdekes módon nagyon hamar túltettük magunkat a kezdeti sokkon és kellemes pár órát töltöttünk a parton. Szerintem, aki Máltán jár látnia kell és ki kell próbálnia a Pretty Bay-t, élmény lesz, az biztos.

Birzebbuga

Pretty Bay-től pár kilométerre nagyon rövid megállót tettünk Birzebbuga kikötőjében. Igazából ez az egyetlen hely, amit a településen érdemesnek tartottunk megnézni. A város a turisták emelkedő számának ellenére a mai napig leginkább az iparából él. Többek közt a British Petrol telepített ide föld alatti gáztartályokat, amik egészen a repülőtérig nyúlnak. Az ipari tevékenység okozta környezetszennyezés miatt ez a partszakasz nem igazán alkalmas fürdésre.

Birzebbuga

Marsaxlokk

Annak ellenére, hogy nem vagyunk a tengeri ételek nagy rajongója, mégsem tudtuk volna elképzelni úgy a nyaralást, hogy ne kóstoljunk meg valamiféle helyben készült halételt. A fórumon olvasható infók egybevágnak a helyiek véleményével, miszerint, ha valaki igazi friss tengeri ételre vágyik, annak Marsaxlokk-ot, egy kis festői, kelet máltai halászfalut érdemes felkeresnie.

A közel 4000 fős település kis mérete ellenére a legnagyobb halászati központ Málta szigetén. Az országban eladott hal nagy része szinte az ókor óta innen származik. A nagyobb, modern halászhajók között a mai napig megbújnak a tradicionális, élénk színű kis csónakok a luzzu-k, amiket szinte minden máltára érkező turista lencsevégre kap.

Marsaxlokk1

Érdekesség, hogy vasárnaponként a helyi halászok által aznap kifogott hal nem egy központi raktárba kerül, hanem közvetlenül az étteremtulajdonosokhoz és séfekhez, akik szinte azonnal elkészítik azt. A vasárnapi friss fogás mágnesként vonzza a helyi lakosokat is a sziget minden részéről, így az esetleges teltház miatt érdemes előre helyet foglalnunk, vagy a kora esti nyitásra érkezni a választott étterembe.

A választásunk a kikötőhöz közeli, családi vállalkozásban üzemeltetett kis Ta’ Mattew étteremre esett. Az elkészített kardhal nagyon finom volt, a felszolgálás figyelmes, mindezt megfizethető áron. Mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk, hogy válassza ezt a kis éttermet a vacsorája helyszínéül.

Marsaxlokk1

Marsallox a jobbnál jobb éttermek mellett a nevezetes a kikötő mellé épült piacáról, a városka körül épült erődítményeiről, amelyet a Britek építettek a II Világháború idején, illetve a cseppfolyósított földgázzal üzemelő Delimara erőműről, amely a máltai energiaigény 30%-át termeli.

Verdikt

Málta számos pozitívummal rendelkezik és tökéletes célpont lehet a mediterrán országok kedvelőinek. A gyerekekkel érkezők számos homokos, lassan mélyülő partszakaszból válogathatnak, a búvárkodni szeretők igazi földi paradicsomra lelnek a megannyi hajóroncs között. Azoknak is megfelelő célpont, akik szeretik a történelmi emlékeket, mégsem szeretnének órákat utazni ezek miatt.

A nyári hónapokban érkezőknek viszont okozhat némi kellemetlenséget a rekkenő meleg és a frekventáltabb helyeken levő hangos tömeg. Aki nem szeretne ilyen irányú kompromisszumokat kötni, az utazása időpontjául válassza a tavaszi hónapok egyikét és biztos vagyok benne, hogy nem lesz számára csalódás Málta.

Mi az ott töltött egy hetünkben jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy rengeteg egyedülálló helyet kihagytunk egyáltalán nem bántuk meg, hogy itt töltöttük idei nyaralásunkat, viszont ezúttal nem forgott veszélyben, hogy a listánk éléről Málta letaszítja nagy kedvencünket Portugáliát.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük írja be a hozzászólást!
Kérjük, adja meg a nevét