Kinek érdemes Marokkóba utazni?
…aki szeretne egy Európán kívüli egzotikus kultúrát megismerni…
…aki felejthetetlen gasztronómiai élményekre vágyik és mindezt olcsón…
…aki szeretne a sivatagban tevegelni, vagy a homokdűnék között quadot vezetni…
…aki egyedi képekkel szeretné feldobni a családi fotóalbumot…
…aki egy hosszú hétvégés városnézést szeretne, mindezt olcsón és teljes biztonságban…
Annak Marokkó tökéletes első, Európán kívüli célpont.
Hogyan utazzunk Marokkóba?
Különböző fapados légitársaságokkal közvetlenül is eljuthatunk Marokkóba. Agadirba Wizzairrel, Marrakechbe Ryanairrel tudunk repülni. Különböző Nyugat-európai átszállással pl. Párizs, Brüsszel, vagy Barcelona az ország északi részén fekvő Fes, vagy Rabat is elérhető.
Mikor utazzunk?
A tavasz ideális időszak, hiszen a téli esőzések után nincs szálló por, virágoznak a fák, és a gyér növényzet is kezd kizöldülni. Március közepén az ország nagy részén 15-20 fok van, az óceánparton viszont már 28-30 fok is lehet. Nyáron a hőmérő higanyszála akár 50 fokig is kúszhat, télen, aki kicsit kiszakadna a magyar zimankóból, azt 8-15 fok várja nap közben. Havazás ritka, viszont 2018 februárban a rendkívüli ciklontevékenységek miatt akár másfél méteres hóvastagsággal is találkozhattak az Atlaszba utazók.
Tudnivalók az országba utazóknak:
Fizetőeszköz
A hivatalos pénznem a Marokkói Dirham. Helyi fizetőeszközt a reptereken válthatunk, van bőven pénzváltó. A dirham mellett az eurót is elfogadják szinte mindenhol. 1 MAD = 0,09 EUR. Figyeljünk, mert a reptéri pénzváltások esetén a marokkói dirhamban kiírt összeget leosztják tízzel és kész, így kapásból kb. 10%-kal kevesebbet kapunk a várakozásokhoz képest.
Bankkártyával a nagyobb üzletekben lehet fizetni. Bevásárlóközpont, pláza csak nagyvárosokban van, Agadirban több is, de például a 45.000 lakosú Tinghirben mi csak kisebb boltokat találtunk. Benzinkutak sűrűn vannak még Merzougába, kelet felé haladva is, viszont csak ott fogadnak el kártyát, ahol ki van téve a Visa/Mastercard embléma. Célszerűbb a készpénzes fizetésre felkészülni. A legtöbb szálláshely is csak készpénzt fogad el, ezt jelzik a különböző szállásadó portálok is.
Közlekedés
Azt mondják, hogy Marokkóban a busz és vasúti közlekedés jó, ezt mi nem próbáltuk.
Autóbérlés során az AVIS-ra esett a választásunk.
A marókkói autókölcsönzők nem egészen úgy néznek ki, mint az európaiak, se fényűző berendezés, se kosztümös alkalmazottak. Itt az autókölcsönző, pár fabódé volt a reptéren, barátságos, mosolygós úr egy megsárgult szkenneren másolgatta az iratainkat, sűrű elnézések közepette próbálta levonni a pénzt, mivel akadozó a rendszer, majd egy koszos, ragacsos piros mappát nyomott a kezünkbe az autó megrágott kulcsának kiséretében. Ezután kikísért a hároméves, 100 ezer kilométert futott kis Fiat Puntóhoz amiről lassanként derült ki, hogy ablakmosó folydék nincs benne, a váltó recseg-ropog, a hátsó ablaktörlő pedig zárlatos, mert füstölgött első és egyben utolsó használatakor. Szerencse, hogy teljes körű biztosítást (Full Protection) kötöttünk rá, napi 30 euróért. A hibák ellenére elvitt minket 2030 kilométeren át kétszer az Atlaszon át a sivatagig, és vissza.
A mendemondák ellenére pozitívan csalódtunk, a marokkóiak teljesen normálisan vezetnek. Nem villognak le, nem vágnak be eléd. A főutakon, a haladást sokszor megnehezítő teherautók indexeléssel segítik, hogy meg lehessen őket előzni. A városokban valóban szamarak, motorosok , biciklisek, bármilyen kocsit toló emberek és gyalogosok miatt lassabban lehet haladni, de jól kezelhető a helyzet. Agadir és Marrakech belvárosai azok, ahova nem árt a türelem és higgadtság, de szépen, nyugisan, ezeken a városokon is át lehet jutni. Előbb utóbb egyfajta jól követhető rendszert lehet felfedezni az elsőre kaotikus forgalomban.
SIM kártya
A Maroc Telecom szolgáltatónál vagy Oppo üzletekben vehettek SIM kártyát. A vásárláshoz semmiféle szerződést nem kell aláírni, személyazonosságot sem kell igazolni. 7 eurós csomaghoz 5 GB az 5 eurós csomaghoz 2 GB adatforgalom jár és még telefonálni is tudtok, ha kell. Az eladót kérjétek meg, hogy aktiválja a kártyát, ez pár perc alatt megvan és az azonnal igénybe vehető mobilnetről mehet is a Waze, vagy a Google Maps, amivel sokkal könnyebb a tájékozódás Marokkóban.
Hét napnyi látnivaló, ez volt a mi úti tervünk:
Agadir – Tizi’n Test (2100m) – Imlil – Ourika valley – Tizi’n Ticka – Tinghir – Ouarzazate – Merzouga – Ouarzazate – Tizi’n Ticka – Marrakech – Essaouira – Agadir
1. nap: Agadir
Agadirban a leszállás után az első dolgunk kitölteni egy nyomtatványt, feltüntetni a személyes adatainkat ill. az utazás célját. A formanyomtatvány hegyekben áll a repülőtéren, viszont tollakban ill, asztalokban már nem bővelkedik a váró, így elég vicces látni 180 embert, aki a kb. 10 db szerzett tollal egymás hátán, a bőröndön, vagy a földre ülve kezdi kitölteni a lapot. Ez után szerencsétől függően 1-1,5 órás sorbanállás után szabadon távozhatunk a reptérről.
A kezdeti sokkot legyőzve átvettük az autót, majd nekivágtunk a sötét, agadiri külvárosnak. A kóborló tucatnyi kutyákkat és asztalnyi méretű kátyúkat kerülgetve közelítettük meg első szálláshelyünket. Az épületet nem találtuk meg elsőre, a közeli benzinkútnál megállva hívtuk a tulajt, aki kijött elénk és mutatta a célhoz vezető utat.
Megérkezésünk után a villa könyvtárába invitált minket ahol egy közvetlen, szinte baráti beszélgetés közben szolgálta fel a tradícionális mentateát és helyi süteményeket, ettől minden kezdeti rossz érzésünk elmúlt. Mint később beigazolódott a marokkói emberek barátságosak, segítőkészek, és az erőszakosnak tűnő utcai árusok is egész könnyen lerázhatók.
Szállás: Villa du Souss Eco-Lodge
2. nap: Agadirból Imlilbe
A szállás szolgáltatásaiba a reggeli is beletartozott így izgatottan mentünk le, hogy nekiláthassunk az első marokkói helyi étkezésnek.
A marokkói reggeliről:
A marokkói reggeli az ottartózkodásunk minden napján pontosan ugyanaz volt. Sajnos rövid távon rá lehet unni a választékra, de ez volt az egyetlen negatívum az utazás során.
A reggelinél felszolgálásra kerül tradícionális marokkói lapos kenyér (rghaif) és egyfajta palancsinta jellegű tészta (beghrir). Ezeket korlátlanul rendelkezésre álló vajjal, lekvárral és mogyókrémmel kenhetjük meg. E mellé “macisajtot” tálalnak. Befejezésként az ételeket szintén tradicionális mentateával, kávéval és narancslével öblíthetjük le.
Elhagyva a szállásunkat Imlilbe akartunk eljutni, de nem az autópályán Marrakesh érintésével, hanem a Magas Atlaszon átvágó, sokkal látványosabb Tizi’n Test úton (R203)
Az 1926-1932 között a franciák által épített modern út köti össze Marrakesht a Souss síksággal, segítve ezzel a dél felé irányuló kereskedelmet. Az út lélegzetelállító, helyenként 500 méter magas sziklafal, vagy mély völgy mellett kell autóznunk a sokszor csupán egy autónyi széles, kitáblázatlan úton. Bármelyik hajtűkanyar után felbukkanhat egy ásványokat, vagy fűszernövényeket árusító helyi lakos. A csúcson egy kis éttermet találunk, ahonnan, ha szerencsénk van és tiszta időben érkezünk, panorámás kilátás nyílik délre a Souss síkságra ill. az Anti Atlasra.
A folyamatos útfelújításnak köszönhetően az elmúlt években sokat javult az út minősége így az utazás biztonsága.
Szállás: Atlas Imoula (A helyszínen kicsit megbántam, hogy nem a Kasbah Imlil-ben foglaltunk)
Vacsorát előre nem kértünk, így csak reménykedni tudtunk, hogy a szálláshelyen tudnak még bármi főtt ételt adni, így nem kell felderíteni az egyéb lehetőségeket.
Választani már sajnos nem tudtunk, így elfogadtuk az egyetlen lehetőséget a rízslevest és a “tagine”-t, amiről akkor még nem tudtuk pontosan mit is takar.
Marokkó nemzeti étele: A Tagine (Tazsin)
A tagine szónak kettős jelentése van. Egyrészt az Észak-afrikai gasztronómia szerint agyagból, vagy kerámiából készült edényt jelent. Az edény alsó része széles, lapos kör alakú tál, amely mind a főzéshez, mind az étel felszolgálásához használható, míg a tagine teteje egy lekerekített kupola, vagy kúp alakú fedőrész.
Másodsorban, a szó utal az ízletes, pörköltszerű ételre is, amelyet hosszan, alacsonyabb hőmérsékleten főznek a tagine edényben. Tipikusan a tagine étel valamilyen hús, baromfi, vagy hal gazdag keveréke, és e mellett leggyakrabban zöldséget vagy gyümölcsöt is tartalmaz. A tagine alkalmas tojás, vagy húsmentes ételek elkészítésére is.
A tagine Marokkó konyhájának évszázadok óta a részét képezi. Egyesek szerint a tagine eredete a VIII. század végére – Harun al Rashid uralkodása idejére tehető, mások szerint a kerámiák a marokkói gasztronómiába valószínűleg római hatásra kerültek be.
Bármi is legyen az edények eredete, a IX. századi “Az Ezeregyéjszaka Meséi” már utalást tesz tagine-ban főzött ételekre.
forrás: https://www.taste.com.au
Aznap mi egy fűszeres tojásrántotta-szerű ételt kaptunk, isteni finom volt, az utazásunk során többféle tagine-t is kipróbáltunk, ha Marokkóban jártok kérjétek ti is akár minden nap, annyira változatos ételek készülnek benne, hogy szinte megunhatatlan!
3. nap: Imlil környéke – Ourika völgy
Imlil egy 1800m magasan fekvő kis falu a Magas Atlasz lábánál. Innen indul a túraút fel Marokkó legmagasabb pontjára, a Toubkal 4167 méteres csúcsára, ami két napi mászás oda-vissza. Az út során a Neltner vendégházban lehet aludni.
Mi a hegymászást kihagyva az Ourika völgy felé vettük az irányt. A folyóvölgy igazán romantikus, végig a parton a kis éttermek kipakolják az asztalokat és a legkülönbözőbb színes sarokkanapékat.
Ez a hely főleg nyáron forgalmas, mikor a forroság elől ezrek menekülnek az árnyékos, e-miatt jópár fokkal hűvösebb völgybe.
Helybéli biznisz, hogy a vízeséshez csak vezetővel lehet felmenni. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy mindenkire lecsap már parkoláskor egy-egy helyi, majd előre megbeszélt áron (kb. 200 dirham) idegenvezet az út során. Senki nem ússza meg a fizetést… A túra, egy-két órába belefér, az “idegenvezető” közben segít felmászni a meredekebb helyeken, mesél a helyi életről, ha kérjük fényképeket készít, így az út végén úgy éreztük kaptunk ellenszolgáltatást a fizetésért cserébe.
Az Ourika völgyet elhagyva átkeltünk a híres Tizi’n Ticka hágón, amiből a sűrű köd miatt szinte semmit sem láttunk. Szerencsére a visszafelé vezető út tiszta időt hozott, így pár nappal később volt lehetőségünk megcsodálni a magas hegyeken átvezető útszakaszt. A hágó a fő összekötö út Marrakesh és Ouzazarte között, így a legtöbb helyen kétszer kétsávos, nagyon jó minőségű úton haladhattunk. Az út mentén itt-ott olcsó csecsebecséket áruló árusokkal, és az elmaradhatatlan kunyeráló kutyákkal találkoztunk.
Ouarzazate városát az esti órákban értük el, így a fáradtság és a sötét miatt más tervünk nem maradt, mint az aznapi szállás megtalálása.
Szállás: Maison d’hotes Dar Farhana
4. nap: Ouarzazatetől Merzougáig
Aznap 420 kilométer vezetés várt ránk Merzougáig. Az út eseménytelenül telt, az egyhangú utat idönként egy-egy lakott településen való áthaladás dobta fel. Az Ouzazartétől keletre eső városok alig térnek el egymástól. Kis túlzással igaz, hogy ha egyiket láttad, akkor mindegyiket láttad.
Útközben kitérőt tettünk a Dades szurdokba (Gorges du Dades), ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a hegyre vezető panorámaútra.
Tinghir után egyre kopárabb táj következik a sivatagig. Az út szélén iskolából hazafelé bandukoló gyerekekre, szamarakra, kutyákra, kecskepásztorokra, kell figyelni. Hirtelen jelent meg a vöröses-sárgás homok, amiért jöttünk. A szállást nem Merzouga-ban foglaltuk, hanem pár kilométerre a várostól közvetlenül a sivatag szélén A szállásadó srác harmincas éveiben jár, és nagyon büszke arra, hogy hat éve a szüleivel felépítette ezt a házat és három nyelven beszél, annak ellenére hogy berberként a sivatagban született és élt, soha egy percet sem töltött iskolában.
A szállás kilenc pont fölötti értékelésű szinte minden portálon, a felszolgált vacsora háromfogásos és nagyon finom, és amúgy nem is drága.
Szállás: Chez les Habitants
5. nap: Merzouga – sivatagi quad túra
A Hotel Merzouga-nál intéztem quad bérlést, ahonnan reggel a megbeszélt időben értünk is jöttek, és elvittek a quad kölcsönzőbe. Igazából a hotelt ki is hagyhattam volna. A quad bérlés nem olcsó, de inkább ezt szerettük volna, mint tevegelni. A neten is lehet előre foglalni quad, teve és 4×4 túrákat, fél napostól kezdve háromnaposig, de ott Merzouga-ban is szinte minden szálláshelyen van erre lehetőség. Még olcsóbb is, mint előre, online, de mi inkább biztosra mentünk. A quad túra után még sétáltunk egyet a szállás közelében, a homokdűnéken, aztán indultunk vissza Tinghirbe.
Aznap este még a Todra Gorge völgy is belefért, ami hasonlít az erdélyi Békás-szoroshoz.
Szállás: Auberge Camping Atlas, hegyek és pálmafák között, patakparton, egy-két napot itt is el lehetett volna tölteni a környék felderítésével. Itt is, mint minden szálláson, kértünk vacsorát, egyszerűbb volt, átlagosan 8-15 euró per fő a három-négyfogásos vacsora. Természetesen ezúttal is a tagine-re esett a választásunk.
6. nap: Merzougából Marrakeshbe
Ez a nap ismételten az egész napos autózásról szólt, egészen Marrakech-ig.
Két pihenőt tettünk út közben, Ourzazate-nél megnéztük az Atlasz filmstúdiót, ami a világ legnagyobb területű filmstúdiója. Ide 150 dirham volt a belépő, cserébe ikonikus filmek (pl: Arábiai Lawrence; Gladiátor; A sólyom végveszélyben; Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés) díszletei között lehet egy sétát tenni. A filmstúdióról angol nyelven többek között itt találtok több infót.
Tovább indulva Marakesh felé megnéztük Aid Benhaddou-t, ami egy erődített falu, 1987 óta a világörökség része. A település vályogfala a városkapuval szintén számos film forgatási helyszíne volt.
Szállás: Riad Aicha Marrakech. A tulaj és a vendégek nagy része holland volt, azt gondoltuk, hogy jó lesz majd, hogy lesz egy európai tulajdonos által vezetett szállásunk. Meglepetésünkre a tulaj nem volt sem túl segítőkész, sem túl barátságos; a vacsora drága volt, és nehezen is találtunk oda. Cserébe maga a szállás jó volt, és hangulatos.
7. nap: Marrakeshből Szavírába
Marrakechben nem sok időt töltöttünk, Reggeli után a riadból rövid sétát tettünk Marrakesh bazárain keresztül a híres Jemaa el-Fnaa főtérre.
A főtér egy órási piac, ahol egymást váltják az élelmiszer standok, fűszerárusok. Ha nem szeretnénk semmire költeni, akkor megnézhetjük a kígyóbűvölőket, vagy a láncon sétáltatott majmokat. Nekem kicsit nagy volt a tömeg, a zsúfoltság és a szemét az utcákon, így minél hamarabb szerettünk volna indulni nyugat felé.
Délután már Essaouira (Szavíra) nyugis óvárosában és az óceánparton sétáltunk.
Szavíra tökéletes példája a 18. század végi erődített városnak. A város védelmére szolgáló ágyúkat is még az eredeti helyükön találjuk. Szavíra szerepelt a Trónok Harca c. sorozatban is Astapor városaként.
Aki bírja a tömény halszagot, annak érdemes egy sétát tennie a helyi kikötőben, ami halpiac is egyben. A kikötő a megannyi kék halászbárkájáról nevezetes, ill. nagyon jó helyszín arra, hogy innen nézzük meg a naplementét.
Szállás: Résidence Louzani, apartmanház, portaszolgálattal, saját konyhával, kilátással az óceánra, menő tetőterasszal. A part is és a belváros is közel, és bankkártyát is elfogadtak.
8. nap: Szavírából Agadírba
Még egy séta Szavírában, aztán elindultunk a part menti úton Agadir felé. Útközben megálltunk két, kisebb szörfvároskában (Plage d’Imsouane; Plage Imi Ouaddar) is, napozni a parton. Ezen a részen több napot is el lehetne tölteni strandolással, pihenéssel.
Végül Agadirban felmentünk a város fölötti hegyre megnézni a kilátást, aztán a repülőtéren megváltunk az autótól, és kiálltuk a kiléptető sort. Ugyanúgy ki kellett tölteni a kis papírkát, mint belépéskor, a rendszer is elég lassú, legalább fél órát álltunk sorban. Toll legyen nálatok!
Menjetek el Marokkóba, mert a mi várakozásainkat nagyon felülmúlta, az emberek pedig barátságosak, az ételek nagyon finomak!
Várjuk hozzászólásaitokat a Ti marokkói élményeitekről!
